Szele Tamás: A nyár műtárgya

Hölgyeim és uraim, kedves barátaim, most már kétségbevonhatatlan: az idei nyár honi műtárgya a hígtrágya. Vízöntő, Nyilas vagy Halak, szájig ér nálunk a salak. És még mondhatnék pár jól hangzó szlogent, csak attól tartok, túlzottan leegyszerűsíteném a különben meglehetősen bonyolult és szerteágazó nemzeti ganajhelyzetet, mely valóságos mélyelemzésért kiált.




A leghelyesebbnek az tűnik, ha időrendi sorba állítjuk a bélsárügyi történéseket. Nyár elején, midőn még tiszta volt az ég, és zöld ág virított a föld ormain, bombaként robbant a szennyvíziszap-tárolók ügye, mivel arról korábban fogalmunk sem volt, hogy számos közeli ország hozzánk szállítja végtermékeit, melyeknek mi jó pénzért elhelyezést biztosítunk. Hatalmas szennyvíziszap-lerakók vannak elsősorban Székesfehérvár mellett, aztán Pápa-Tapolcafőn és Egerszalókon is. Fehérváron például Zágráb szennyvíziszapját tárolják, de legalább mind. Erről annak idején lapunk is beszámolt: a kellő alapossággal szimatoltuk körbe az ügyet.

Kétségtelen, hogy a szennyvíziszap-tározók története igen sok kérdést vet fel, hiszen a használatuk azért mégiscsak törvényes, ha nem is helyes, és hatalmas pénzhez juttatja az üzemeltetőket: azonban úgy tűnik, semmiféle környezetvédelmi szempontot nem vettek figyelembe azok, akik mintegy belevetették magukat ebbe az üzletágba. Hosszas vizsgálódások következnek, a dolog politikai vonatkozásait most nem is említeném, az ellenzék a kormányt hibáztatja, a kormány az ellenzéket, szóval ebből ki is hagynám a magyar belpolitikát, bár kétségtelen, hogy van mivel dobálózzanak ebben az ügyben.

Az is tény, hogy egyelőre inkább csak kenegetik. Egymásra.



Ebben a kissé rendkívülinek is mondható állapotban lepte el Budapest területének legnagyobb részét nemrég a mindent átható trágyaszag, melynek felelőseit most is keresik, de ebben az esetben sem lelik: fogalmunk sincs, minek a bűzét érezte vagy másfél-kétmillió ember, ugyanis az odőr minden lehetséges forrása erős tagadásban van, hogy rendőri szakzsargont használjunk. Mutogattak Budaörsre, az továbbpasszolta Zsámbéknak a felelősséget, Zsámbék Gyermelynek, Gyermely Töknek, mint egy megyei fociligában, de gól sehol, igazából egyik településen sem tapasztaltak kellemetlen szagokat, szóval az lehet, hogy megindult az ügyben a hivatalos vizsgálat, de hogy a hivatalos vizsgálók nem lesznek könnyű helyzetben, főleg így utólag, hogy a bűz is elszállt, az bizonyos. Egy esetben derülhetett volna fény a bűzforrásra gyorsan és biztosan: ha meghosszabbítják Bicskéig, sőt, Felcsútig. Akkor azonnal megindul a vizsgálat, nagy erők bevetésével.

Egyelőre megyünk, az orrunk után.

Közzétette: Sándor Szedlák – 2019. augusztus 10., szombat

A legfrissebb fekáliaügy még bonyolultabb, tartalmaz néhány csavart is. Történt ugyanis, miszerint a Facebookról hozzánk került egy videofelvétel, mely szerint Balassagyarmat főútvonalát jó térdig érő trágyakupacok borítják, mintha csak valamely jó szántóvető arra készülne, hogy felszántsa az utat és hibrid kukoricát vessen beléje. Nyilván nem erről van szó, de akkor miről?

Nézzük meg a helyi önkormányzat Facebook-oldalát. Ott azért találunk némi magyarázatot. 

SZENNYVÍZISZAP SZÁLLÍTÁS!
A DMRV tájékoztatta a településeket, hogy az évente egyszer esedékes szennyvíziszap mezőgazdasági területre való kiszállítását idén augusztus 8-án csütörtökön kezdi meg a vízmű. Az időjárástól függően előreláthatólag 8 munkanapon keresztül zajló szállítás zárt járműveken A gyarmati szennyvízteleptől Szügy-Mohora-Cserháthaláp-Herencsény útvonalon a belterületen is csak állami utakon történik. Az útvonalon érintett utcákban a szállítás idején kellemetlen szaghatásra lehet számítani, amiért a szolgáltató a lakosság megértését és türelmét kéri.”

Így már érthetőbb. Akkor tehát ennek a szennyvíziszapnak nincs köze a külföldi szállítmányokhoz vagy tározókhoz, jó magyar trágya ez, és a földekre tart. A videó dátuma tizedike, tehát akkor történhetett valami a nyerges vontatókkal, amitől épp úgy elkezdek kupacokat hagyni maguk után, akárha a lovak, csak hát nagyobbakat, mert a vontatók is nagyobbak. De nyerges ez is, az is, szóval mégis megtalálható valamiféle látszólagos összefüggés a dolgok rendszerében (vagy nem).




Akkor lássuk, mi történt – szintén az önkormányzat FB-oldaláról informálódva:

11 óra körül egy szennyvíziszap szállító teherautó hátsó ajtaja kinyílt és több helyen kiömlött belőle a trágya a Kossuth utca Baltik és Deák utcák közti szakaszán. A forgalom irányítására azonnal intézkedett a rendőrség, a DMRV pedig megkezdte a terület kitisztítását és fertőtlenítését, a munkák be is fejeződtek. Az önkormányzat azonnal, levélben is felszólította a DMRV-t, hogy tartsa be a szállítás előírt szabályait és ellenőrizze a gépjárművek technikai biztonságát. Kérte továbbá, hogy a hétvégéken ne történjen szállítás, kánikula idején pedig próbálják meg az éjszakai szállítás megoldását.”

Igen, a dátum stimmel, tizedike, minden a helyére került: akkor, annak dacára, hogy ez az idei nyár kissé bűzösre sikeredett, még sincs összefüggés a történések között – Balassagyarmat trágyájának nincs köze tehát sem Budapest esetéhez, sem a nemzetközi szennyvízbizniszhez, merő egy véletlen, hogy épp most engedett ki a szállító kamion ajtaja, és terítette be az utat a végtermék, mint télen a hó, melyben csilingelve fut a fakó.




Ha már népdaloknál tartunk, idekívánkozik, hogy a ballada szerint Mátészalka gyászban van, de egy új balladában miben lenne Balassagyarmat?

Igen, körülbelül abban.

Vagyis, most már nem, hiszen elhárult a veszély, elvonult a szag, de a mi életünk illatos marad…

Szóval, epizód volt csupán a balassagyarmati incidens nagy, nemzeti kakofóniánkban, mintegy mellékes illat vagy talán csak hangulat, mit idefújt egy kósza szellő.

Messze még a nyár vége, várok még fejleményeket: mert, mint az elején is említettem volt, az idény műtárgya a hígtrágya, a szezon divatszíne a khaki.

Benne vagyunk, így vagy úgy, de nyakig.

Biharkeresztestől Nemesmedvesig.

Szele Tamás