Szele Tamás: A leleplezett álhírlap

Kérem tisztelettel, én most nagyon röhögök. Kicsit sírok is közben, az igaz, de főleg röhögök, ugyanis olyan információ birtokába jutottam, ami mindenkinek ott hevert az orra előtt, csak épp senki sem nézte meg, mert minek – és nagyon, nagyon alaposan megmutatja, mennyit ér a magyar belpolitikában a küldetéses, szent harag, ha valaki olyan naiv, mint egy kezdő zárdaszűz a Conti utcai kuplerájban.

Igen, az álhírlapokról lesz szó megint, jelesül az álhír-flotta egyik vezérhajójáról, az otpercpiheno.com-ról, melynek érdemei számolhatatlanok, tetszenek is osztani a szenzációkat róla orrba, szájba és egyéb testüregekbe éjjel és nappal.

Most éppen Lévai Anikót gyanúsítják segélycsomag-botránnyal – bocsássák meg nekem, az ügy olyan mocskos, főleg, hogy mindenféle más embereket is beléhazudtak, hogy nem részletezném, legyen elég annyi, hogy Lévai Anikónak a legnagyobb hibája a férje, ezen kívül is akadhat talán, de ebben az ügyben ártatlan, ugyanis ezt az álhírlap találta ki. Én vagyok az utolsó, aki a kormányt védené – de hazudni írásban még róluk is tilos. Ez magasabb rendű törvény, mint bármiféle politika.



No, szóval nézegetem én ezt a kis csodát, ami tavaly például megölt és el is temetett egy eleven tanárnőt, úgy kellett cáfolnia szegény Timeának a tulajdon halálhírét, igaz, pár lelkes honfi így is lehazugozta és tovább temette volna, mert politikailag épp beleillett egy gyanús baleset a faék-egyszerűségű világképükbe – szolid becslések szerint is százezrek gyászolták az otpercpiheno jóvoltából az eleven hölgyet 2018 októberében. De volt ezeknél már minden a világon, ami hazugság, uszítás és rémhír.

Elsőre azt vettem észre, hogy sablont cseréltek, már nem a régi piros-sárga fejléc ugrik elém, ami mondhatni a magyar álhírlapok védjegye – hiába, ezek szerint haladnak a korral, igaz, ebbe már kevesebb reklám fér, de talán megijedhettek az utóbbi időben általuk kavart politikai botrányoktól, amik már a Parlamentig gyűrűztek. Ijedjenek csak, minél inkább, annál jobb.

No, akkor lássuk a mai főcímeiket.




Orbán: Rendkívül nehéz egy olyan országot és egy olyan népet vezetni, ahol mindenki csak a saját zsebét akarja megtömni, azzal pedig nem törődik, hogy…”

Kolompár József nyíltan vállalja: Amíg a segélyekből jól megélünk, biztos hogy nem megyek dolgozni. Irigykedés helyett inkább csinálják utánunk a magyarok is azt, hogy…”

Bogdán László: Ha Cserdiből minta falut csináltunk, akkor az országot is szeretném megpróbálni vezetni, támogatna ebben valaki?”

A sokat támadott Bogdán László megrendítő szavakkal fordult a magyar néphez: Állandó támadásoknak vagyok kitéve, amiért nem vagyok hajlandó tovább nézni, ahogy a magyar embereket kizsákmányolja a kormány! Ezért most…”

Orbán Gáspár féktelen haraggal támadta Bogdán Lászlót amiért indulni szándékozik a következő választáson: Hogy merészelsz még csak gondolni is rá, hogy te irányítsd ezt az országot, amikor apám…”

Lázár: Keresve sem találni szegény embert hazánkban, a Magyarok egyre gazdagabbak, mert…”

Na, ebből elég ennyi. Sok is: ezek az emberek soha a büdös életben nem mondták a nekik tulajdonított dolgokat, szegény Bogdán – akivel nekem más ügyben volt már nézeteltérésem, csak az nem tartozik ide – maga sem sejtheti, hogy miniszterelnök akar lenni, Lázár sem mondott ilyesmit, humbug az egész. Mond a Lázár is, más is igazi felháborító dolgokat, lehetne azokon mérgelődni – de valahogy ennek az orgánumnak jobban tetszik a hazugság.

Sőt, most már nem is vonható érte felelősségre.

Ugyanis mikor meguntam a hazugsághegyet, rálapoztam az impresszumukra. Ha már sablont váltottak, lehet, hogy megadtak valami elérhetőséget is. És, kérem, csodát láttam. Mutatom, szóról szóra, de tessék rákeresni, ha nem hisznek nekem.

Impresszum

Tisztelt Mindenki!

Ez egy álhíroldal. Tele hírparódiákkal. Az oldalon feltüntetett hírek kizárólag a szerkesztőség álláspontját, vagy annak teljes ellentétét tükrözik. A valósággal való bármilyen egyezés kizárólag, vagy egyes szituációkban a valóság definíciójának értelmezésétől függően részben a véletlen műve. Ezt persze nagyban befolyásolja a véletlen definíciója is: azokat az összefüggéseket, amelyeket még nem ismerünk, vagy amelyek kiszámítása túlságosan költséges lenne, véletlennek tekintjük.

Az oldal tartalmáért nem vállalunk semmilyen felelősséget, mint ahogy semmi másért sem. Az emberek szájába adott hírek kizárólag a szórakoztatás kedvéért történnek, ezeket senki ne vegye komolyan, mert nem cél, hogy bárki is komolyan vegye.

Azonban helyreigazítási kérelmet vagy egyéb változtatási kérést, csak levélben, felbélyegezett válaszborítékkal együtt tudunk elfogadni. Helyreigazítás esetén pedig a levélnek tartalmaznia kell a pontos igényeket. Ezek hiányában semmilyen kérésnek nem tudunk eleget tenni.

A műsorvezetőket édesanyjuk és a kínaiak öltöztetik.”





Mi van? Ez csak mostanság kerülhetett ide, korábban nyoma sem volt. Ez nyílt beismerés, ráadásul, amint látom, olyan emberrel íratták, aki képes épkézláb módon fogalmazni, ismeri a betűt, nem úgy, mint az a rosszabb sorsra érdemes félanalfabéta, aki a cikkeket írja. Ennek van humora és ismeri a sajtójogot. Biztos nem is munkatárs, csak segített nekik, némi pénzért.

De akkor is. Értem én, hogy ez egy bőrpapír, olyan irat, amivel menthetik a bőrüket, ha kell, értem, hogy a helyreigazítási kérelmet ugyan írásosan, papíron kérik, csak épp címet, na, azt nem adnak meg, küldje a reklamáló, ahová akarja – de tessenek már belegondolni, ezt tetszenek naponta százezren osztogatni.

Ezt, ami az impresszumában nyíltan bevallja, hogy minden szavuk hazugság, hogy nem vállalnak felelősséget semmiért sem, nem, hogy az írásaikért, hogy nem is szabad komolyan venni őket.

Mondjuk az impresszum ráadásul nem is ez. A valódi impresszumban a munkatársak neve szerepel és a szerkesztőség elérhetősége, na, az ebben nincs – de ami van, jó, hogy van: csodás önleleplezés. Kár, hogy szinte senki nem olvas impresszumot.

Ez az, ami hevíti a tisztelt közönséget, lelkesíti, uszítja, ez kelti a rajongást és a gyűlölködést.

Ez terjed a közösségi oldalakon mint kolera tömegmészárlás után, ez fertőzi a közgondolkodást.

Hölgyeim és uraim: engedjék meg, hogy gratuláljak az álhír-sajtó olvasóinak, híveinek és terjesztőinek, akik Magyarország legnépesebb közösségét alkotják jelen pillanatban.

Most már azt sem mondhatják, amit szoktak, hogy „honnan tudhatnánk, mi igaz, mi nem? Hihetőnek tűnt.” Onnan tudhatják, hogy oda van írva!



Ez csodaszép.

Tessenek még osztani, nem volt elég az uszító, ostoba hazugságokból! Még, még!

Amikért a forrásuk ráadásul felelősséget sem vállal, tehát az osztogatóké minden ódium.

Csak arra vigyázzanak, valódi hírt meg ne osszanak véletlenül.

Zavarná a képet az igazság, pedig van olyan borzalmas, mint a hazug tákolmány.

Csak épp igaz, tehát bonyolult.

Még egyszer: gratulálok mindazoknak, akik ezeket a sajtóipari selejteket élvezik és osztják.

Ha ők nem volnának, talán még egyről kettőre jutnánk előbb-utóbb.

De vannak!




 
A Zóna független sajtótermék, kérjük, támogassa működésünket – együtt fenn tudjuk tartani a független magyar sajtó maradékait is. Önök nélkül nem sikerülhet. Ha fontosnak találja ezt, Patreon-oldalunkat itt találja. Minden támogatást köszönünk!