Szele Tamás: A kontessz és a sajtó

Kérem, tegnap a szélhámosok napja volt a jelek szerint. A Miniszterelnöki Hivatal államtitkára, dr. Orbán Balázs nevetségessé vált, mert felült a közismert Egres Béla egyik álnéven írt levelének, a független magyar bíróság pedig felmentette a második tárgyaláson Dezső András kollégát az Indextől, akinek az volt a bűne, hogy leleplezett egy imposztort.




Illető imposztorhoz mondjuk nekem is volt közöm, olyan szempontból, hogy én is írtam róla, tehát nekem is üzengetett közvetítők útján, miszerint börtönbe juttat – hát persze, a nemes Natalie Contessa af Sandebergről van szó. Úgy látszik, ennek nem sok esélye van, fenyegetőzzön, ahogy akar – de lássuk magát az ügyet.

Még a tavalyi választási kampány idején történt, hogy felbukkant a köztévében egy svéd vagy „mások által svédnek mondott” hölgy (nem láttam ugyanis az iratait, nem tudhatom, tekintetes Bíróság, mi áll bennük), aki magát Natalie Contessa af Sandebergnek nevezte, vagyis még grófnőnek is, és azt állította: elköltözött Svédországból Magyarországra, ugyanis Skandinávia lakhatatlanná vált a menekültek miatt. Olyan rossz már ott a közbiztonság.

Ez vagy igaz, vagy nem igaz, de minket most csak annyiban érdekel az állítás igazságtartalma – hazudtak már nagyobbat is köztévében, fognak is – hogy mennyire szavahihető az állító személye? Mint Dezső kolléga kiderítette, nem igazán. Az még nem lenne baj, hogy nem született ő sem Natalienak, sem Contessának de még af Sandebergnek sem. Menekültként érkezett ő is Svédországba, édesanyjával, Nagy A. néven. Édesanyja még a hetvenes évek végén hagyta el Magyarországot, sokáig egy olasz menekülttáborban élt, ott született a későbbi kontessz is, az édesapja egy orosz menekült volt. Később jutottak mostani nevükhöz, házasság révén.

Ettől még nem lesz valaki kevésbé szavahihető. Attól azonban már igen, hogy, mint az Index kiderítette, Svédországban elítélték volt, éspedig hétrendbeli rágalmazásért, közbizalom elleni bűncselekményért és zaklatásért. Sőt, azt is bebizonyították róla, hogy amikor Stockholmban megtámadták volna a metrón, ő épp Båstadban élt. Mi több, még az sem igaz, hogy idén „menekült” volna Magyarországra: már 2016-ban itt élt, a Budai Vár egyik legdrágább épületében bérelt magának hosszabb távra lakást, de ott összeveszett a tulajdonossal. Van az úgy, kérem.

Ha az Index kiderítette, az Index ezt meg is írta, így van ez rendjén.



Af Sandeberg grófnő pedig beperelte a szerzőt – hogyan sikerült neki, nem értem, ugyanis sajtóperben mindig a lap, illetve annak felelős szerkesztője vagy tulajdonosa a jogalany – éspedig nem is azért, mert hamisat állított volna róla, nem azt vitatta, hogy ő büntetett előéletű lenne (az a gonosz svéd bíróság még képes, és kiadja a periratokat), hanem az volt a feljelentés tárgya, hogy Dezső kolléga nem kért tőle engedélyt az őt érintő adatok nyilvánosságra hozása előtt.

Mármost első fokon a bíróság tárgyalás nélkül megrovásban részesítette szerzőket, aki ezt a kormánymédiából tudta meg, tehát még csak nem is postai úton értesült a dologról – azonban most egy merész fordulattal megszüntették az eljárást.

Éspedig bűncselekmény hiányában.

Az indokolásban a bíró utalt a strasbourgi ember jogi bíróság egy korábbi döntésére és az adatvédelmi hatóság álláspontjára is: összefoglalva, ha a szerző olyan bűncselekmény terheltjét nevezi meg, amely a közvéleményt fokozottan érdekli, és amelyben a büntetőeljárás már nem a korai szakaszban tart, az újságíró csak a dolgát végzi, nem büntethető.

A Sandeberg ellen indult svédországi eljárások rég befejeződtek, a nő pedig maga vált közszereplővé, amikor egy aktuálpolitikai jelentőséggel bíró ügyről (a nyugat-európai országoknak a migrációval összefüggő közbiztonsági helyzetéről) nyilatkozva az arcát, nevét vállalva önként a köztévé kamerája elé állt. Ezért a bíróság úgy ítélte meg, hogy Dezső András nem követett el bűncselekményt.

Mármost azonban, ha a kolléga úr nem ragaszkodik ahhoz, hogy folytatódjon az ügy, nem kerül a keresete másik bíróhoz, és élete végéig ott marad, megróva, tárgyalás nélkül, távollétében, úgy, hogy esélye sem volt védekezni. Ilyen a magyar jogszolgáltatás.

Azonban a sajtónak ez jó hír. Ugyanis a magyar jogértelmezés eddig elég sajátosan kezelte a jelentős érdeksérelem kérdését. A mai magyar sajtójog szerint jelentős érdeksérelemre hivatkozva bárkit fel lehet jelenteni, akkor is, ha igazat írt, ez jogilag lehetséges – ugyanis ebben az esetben a bíróság nem az állítás valóságtartalmát, hanem az érdeksérelem tényét mérlegeli, márpedig ez szubjektív dolog és kizárólag a felperes tulajdon megítélésétől függ a mértéke.

Igen, van ilyen. Sőt: magam is voltam tanú egy olyan ügyben, ahol egy lapot háromszázezer forintra bírságoltak, mert igazat írt egy politikusról. Csak ezt az igazat a politikus sérelmesnek találta.


Értsük meg: nem az igaz vagy hamis állítás került ennyibe, hanem a politikus sérelme.

Tehát, ha mondjuk X. Y. politikus a választási kampány dandárjában meggyengült idegeinek köszönhetően hirtelen felindulásból elsikkaszt néhány sportlétesítményt vagy hazudik egy akkorát, hogy több födém is leszakad a környékén, én pedig megírtam ezt, kétségkívül súlyos érdeksérelmet okozván neki, hiszen az írásom miatt szavazatokat veszít, akkor az eddigi bírói gyakorlat alapján ő engem akkor is beperelhetett és meg is nyerte a pert, ha igazat írtam – elég volt azt bebizonyítania, hogy megsértettem az érdekeit.

Persze, hogy meg: azért van a sajtó, hogy ne lehessen a nyilvánosság kizárásával mindenféle disznóságot művelni és utána még erkölcsről is prédikálni. A magyar jog ugyan nem ismeri a precedens fogalmát abban az értelemben, ahogy az angolszász igen: viszont a bírói gyakorlat irányadó, és ezek szerint most változott meg.

Ezentúl legalább azért nem fogják elítélni az embert, ha igazat ír.

Már ez is valami.

 

(Képünk a köztévé adásából származik – ha már közszereplésről volt szó)