Szele Tamás: A kiskatona

Hát kérem, mindenki felnő egyszer, esetleg többször, kivéve, aki nem, és még mondhatnék ilyen oravecznórás dolgokat, de helyzet van és foglalkoznunk kell vele. Az ugyanis a helyzet, mely fokozódás tárgyát képezi, mondhatni töretlenül, miszerint a 444 megtudta: Orbán Gáspár katonai esküt tett Szolnokon és mostantól a Honvédség kötelékébe tartozik.

Nekem először az jutott eszembe, hogy a szépreményű ifjú mikor lesz már egyszer tűzoltó is, mert ugyan vadakat terelő juhász még nem volt, de a lelki pásztorkodással kísérletezett előzőleg a Felház nevű közösségben, mely rádióadóvá alakult időközben és abbahagyta a vallásbizniszt, illetve nem, de most már éterileg térítenek és nem fizikailag. Ez a csodák szempontjából különösen hasznos. Övék lett ugyanis a Manna FM, és a műsoraik olyan címeket viselnek – ez most komoly! – mint például „Mindennapi Jelenések”, „Popzenés áhítat” vagy Mannaszedegető. Hogy lesz-e áldás rajtuk, az nálam jóval magasabb helyen dől el, mindenesetre az ars poeticájuk az, hogy:

„A rádió a küldetésének tekinti, hogy kreatív és releváns módon segítsen az emberi – családi és baráti – kapcsolatok ápolásában, valamint erősítse azokat a közösségeket, amelyek közvetlenül hozzájárulnak a társadalom boldogságához.”

És kétségtelen, hogy kevés magyar család kapcsolatai, kötelékei olyan szorosak és fontosak, ugyanakkor annyira ápolásra szorulóak mint a kormányfő családjáé.

Fájdalom, nem mindannyian vagyunk tagjai ennek a famíliának, nekünk, kívülállóknak, úgy is, mint társadalomnak be kell érnünk a boldogságunkhoz való hozzájárulással. Ez meg nem igazán megy, nem mindenki boldog még maradéktalanul, nekem volnának ötleteim, mit kéne tenni, csak nem hallgatnak rám – de dolgoznak az ügyön, csak egyelőre mi valahogy nem boldogulunk, kizárólag ők, ők viszont egész jól, ki érti ezt?

No, rendben, mikor a fél ország azon röhögött, hogy a Felház milyen kétértelmű, félreérthető plakátokon hirdeti a tanait, még magam is azt mondtam, hogy kímélet illeti a srácot, az útkeresés időszakában van, az apjáról nem tehet, a pénzéről sem, majd kinövi, a foci sem jött be, a lelkipásztorkodás sem fog, nem érdemes ezért támadni, majd lesz belőle valami, ha más nem, kalaposinas.

Hát épp kalaposinas nem lett. Ugye, pásztor már volt, most katona, ha itt sem válik be, marad a tűzoltóság, mint hivatás, csak az nem épp egy életbiztosítás, szóval érdekesen tudna ő embereket menteni egy nyolcfős biztonsági alakulattal maga körül. Ahogy én a mi személyi biztosítóinkat ismerem, egy valós tűzesetben először őket kéne menteni, aztán a Gáspárt, és csak utána lehetne elkezdeni az oltást. Kicsit körülményes volna.

De mi van, ha a seregben megtalálja a helyét?

Én magam ugyan a háborúkat szívből utálom, de azt pillanatig sem tagadom, hogy hadseregre szükség van, éspedig egészen addig a percig, ameddig nem fogja mindenki szívből utálni a háborúkat, szóval egy fegyelmezett, szabályzott testület tényleg adhat valamit ennek a fiatalembernek, aki már Afrika-utazó is volt ismereteim szerint, és onnan is alig bírták kimenteni. Ugandában ugyanis karitatív alapon tanította focizni a helyi ifiket, míg ki nem derült, hogy Ugandán belül egy helyi veszélyzónában tartózkodik, ki kellett menteni, haza kellett hozni. Azt nem írom le, kik hozták haza, kik nem, mert emiatt már az Index is kényszerült helyreigazításra, de olyan nagyon sokat nem lehet találgatni, annyit elárulok, hogy nem az Üdvhadsereg.

Szóval, nem árt neki, ha egy kis fegyelmet és – főként – önfegyelmet tanul. Értsük meg, nehéz gyermekkora volt. (Értjük: nekünk is nehéz felnőttkorunk van). De hát milyen alakulathoz került? Ugye, az embernek először a Haditengerészet jut az eszébe, ott nála nehezebb fiúkat is gatyába ráztak már, de az nekünk nincs. Légierőnk van, de oda még földi személyzetnek sem ajánlanám, az békében is veszélyes üzem és nagyon drága, oda ember kell, kiforrott egyéniség, felnőtt férfi, Gáspárunk meg még csak huszonhét éves. Az igaz, hogy Chuck Yeager az ő korában már egy bevetéses ász volt és átlépte a világon elsőként a hangsebességet, de hát van a Chuck és van a Gáspár, nem szabad őket összetéveszteni.

A harckocsizókat sem ajánlanám, van ugyan most nekünk sok szép és új harckocsink, de nem kéne azzal kezdeni a dolgokat, hogy azonnal leamortizálunk közülük párat, míg a legény beletanul a feladatkörébe, ahhoz azért kicsit drágák voltak.

Nem csigázom tovább a figyelmet, hiszen már tudjuk is a választ: Orbán Gáspár a Magyar Honvédség 2. vitéz Bertalan Árpád Különleges Rendeltetésű Dandár kiképző századának kiképző tanfolyamát végezte el, és emiatt feltehető, hogy ott is fog szolgálni.

De miféle alakulat ez?

Kérem, a hivatalos meghatározás szerint ennek a dandárnak a feladata:

„Magyarország függetlenségének, területi épségének és határainak katonai védelme, nemzetközi szerződésekből eredő közös védelmi és békefenntartó feladatok ellátása, valamint a nemzetközi jog szabályaival összhangban humanitárius tevékenység végzése. A NATO-doktrínákban meghatározott különleges műveleti feladatok és az ezekhez kapcsolódó tevékenységek végrehajtása nemzeti alárendeltségben, illetve azokban való részvétel a szövetségi köteléken belül; a békeműveletekben vállalt feladatok teljesítésében való részvétel; békeidejű és háborús kutató-mentő feladatokban való részvétel. Külön tervekben meghatározottak szerint, válságkezelésben való részvétel.”

Lévén, hogy egy légi szállítású és ejtőernyős lövész század volt az eredeti elődje, abból alakították ki hosszú évek munkájával és sok változtatással, integrálták az ejtőernyős- és búvárképességet, nem is mindig hagyományos fegyverzetet használnak, és az alakulat

„speciális szervezeti kialakításának köszönhetően hatékonyan képes szárazföldi, légi és vízi kijuttatási módokat alkalmazva, azokat szükség szerint ötvözve különleges műveletek, valamint rohamlövész feladatok teljes spektrumát végrehajtani” (Honvedelem.hu),

azt hiszem, elmondhatjuk, hogy nagyon nem örömkatonákról vagy díszelgő alakulatról van szó, akiknek az lenne a dolguk, hogy jól nézzenek ki és szépen lépjenek el a magas és alacsony külföldi vendégek előtt. Ezek bizony valódi katonák, különleges alakulat, ebből nem tizenkettő egy tucat. És nem katonazenekar.

Azt az előbbiekben már tisztáztuk, mi szüksége van hősünknek a katonáskodásra: azt viszont még nem, mi szüksége van pont ennek az alakulatnak egy pont ilyen újoncra?

Szerintem ezt még ők sem állapították meg egészen pontosan, ülésezik a törzs és tanácstalanul törik a fejüket, hová tegyék egy különleges alakulatnál azt a katonát, akinek soha és semmilyen körülmények között nem eshet baja. Vagy a géhához, ott maximum elsikkasztja magát az ember, más veszély nem fenyeget, vagy pedig… megvan!

Uraim, rátaláltam a megoldásra. Ez az egyetlen módszer, hogy Orbán újonc különleges tapasztalatait és képességeit maximálisan kiaknázzák, ugyanakkor a honvédnek haja szála sem görbülhessen.

Tábori lelkészük van már?

Na, ugye.

Mindenki alkalmas valamire.

Csak arra vigyázzanak, hogy valahogy ne indítson keresztes hadjáratot. De ez az ő rendfokozati szintjén egyelőre nem túl valószínű.

És végre mi is nyugodtan alhatunk.

Mindenki jobban jár, ha Bibliát kap a kezébe fegyver helyett.

Sőt, még ő is.

Szele Tamás