Szele Tamás: A Hazugok Országa

Borongós vasárnap délelőtt van, és a hírek sem a legjobbak: azok, akik most hittel hiszik, miszerint a Facebook a politizálás új tere és fóruma (tehát a teljes magyar politikai szféra, ellenzékkel, kormánypárttal és mindenki mással együtt) rövidesen nagyon, de nagyon meg fognak lepődni. A techóriás kezd meghajolni a politikusok előtt.

Ne tessék méltatlankodni vagy jogokat emlegetni: már maga a közösségi oldal használata is csak ingyenes, de nem alapjog vagy jog. Lehetőség, az igaz: de semmi több. A felhasználókra vonatkozó közösségi alapelveket nem jogászok alkotják, hanem informatikusok és olyanok is – más kérdés, hogy ha meg jogászok alkotnák, még pocsékabbak volnának.

Ennek az írásnak az az apropója, hogy a közösségi oldal tegnap fejet hajtott egy szingapúri törvény alkalmazása előtt és történetében először külön jelzéssel látott el egy sajtóhírt, mely úgy szól, hogy „a szingapúri kormány szerint ez a bejegyzés hamis információkat tartalmaz”. De voltak ennek előjelei korábban is.



Ha még tetszenek emlékezni a hírhedett Lázár-videóra, amiben a hajdani mufti és eminenciás beglerbég – már a húsosfazéktól kifelé csöppenőben – azt állította, hogy Bécs élhetetlen város és bevándorlók tömegei garázdálkodnak az utcákon: annak a posztnak a sorsa már világosan mutatta, mire számíthatunk. Ugye, Lázár először kitette, elég nagy marhaságok voltak benne, sokan jelentették, a Facebook kelet-európai központjában is kitört a vita, hogy mi legyen a mozgókép sorsa, de végül levették. Ki nyúlt át a fejük fölött és milyen csatornán, nem tudni, de a dublini központ két és fél óra múlva visszatette, és megüzente a helyi központnak, hogy a jövőben Lázár dolgaihoz meg az Origo cikkeihez ne nyúljanak, ha bármelyiket jelentik, küldjék tovább Dublinba, majd ott döntenek felőle. Annyival indokolták a dolgot, hogy Lázár kancelláriaminiszter (volt akkor) és az Origo meg Magyarország legnagyobb online lapja (szintén múlt idő).

Ez persze nem változtat a tényen, hogy Lázár is, az Origo is folyamatosan panaszolják az őket érő sérelmet és a Facebook szörnyű cenzúráját, ami lehetetlenné teszi a kormánymédia működését – holott épp visszavonulás figyelhető meg a közösségi oldal részéről.

És ez nagyrészt az amerikai viszonyoknak köszönhető.

Mint a kiváló Urbanlegends.hu írja:

Miután a Facebookot a 2016-os amerikai elnökválasztás után bűnbaknak kiáltották ki a választási eredmények miatt, a közösségi oldal több lépést is tett az álhírek terjedése ellen. Ezek egyike volt, hogy a platform független tényellenőrzőkkel állt össze a kamuhírek értékelése és visszaszorítása érdekében. A partnerek által megalapozatlanak minősített híreket a Facebook nem törölte, de jelezte, hogy független tényellenőrzők kamunak címkézték, és a szóban forgó bejegyzések megjelenítését radikálisan visszavette.

Hollandiában a NU.nl volt a közösségi oldal partnere, egészen idáig: a holland szájtnak ugyanis nem tetszik, hogy a politikusok más elbírálás alá esnek, ha álhírekről van szó. A Facebook nemrégiben tette világossá: felelősségének érzi, hogy a külső politikai beavatkozások ellenében megvédje felhasználóit, de a politikusok vitájában nem akar senkinek igazságot szolgáltatni. Ezért a politikusok akár hazudhatnak is követőiknek, sőt – bizonyos eseteket kivéve – hirdethetik is ezeket a bejegyzéseiket.



Ez egyébként nem teljesen új: a platform 2016 óta folytatja azt a gyakorlatot, hogy megengedi az alapelveit egyébként sértő tartalom megjelenítését, „ha az kifejezetten hírértékű, jelentős vagy a közvélemény számára kimondottan fontos”. A platform kritikusai szerint azonban a politikusok beszédének másokétól eltérő kezelése szabad kezet ad a gyűlölet és a téves információk terjesztésére.” (Urbanlegends)

Azért itt már látni, mi a baj. A Facebook eleinte minden felhasználót azonosan kezelt, míg rá nem jöttek, hogy a politikusok életvitelszerűen hazudoznak. Mármost ezeket a hazugságokat ugyanúgy le kéne venni, mint minden egyéb álhírt, csak ha megteszik, akkor a politikus azonnal „befolyásolást” kiált és mivel 2016-ban tényleg sikerült a közösségi oldalt befolyásolásra használni az amerikai elnökválasztások és a Brexit kampányában, ennél a vádnál az is jobb, ha ott hagyják a hazugságot, nem vizsgálják az igazságtartalmát, minek következtében bizonyos szint fölött minden politikus azt beszélhet a Facebookon, amit épp akar és nem szégyell. Hogy ebből így is politikai befolyásolás lesz? Az Zuckerberget nem érdekli, ő már szabadulna ettől az egész politikai ügytől úgy, ahogy van, csak nem lehet. Tehát ha hozzányúlnak a politikusok hazugságaihoz, az a baj, ha nem nyúlnak, az a baj, akkor már egyszerűbb hagyni a fenébe az egészet.

De mi van akkor, ha nem a politikusok maguk állítanak valamit, hanem róluk fogalmazódik meg vád? Eddig semmi sem volt, de tegnap, mint a BBC írja, becsicskult (utálom ezt a kifejezést, de nincs jobb) az oldal, és hajlandó lett kormányzati kérésre megbélyegezni egy hírt.

Szingapúrról van szó, ami egyike a világ legkülönösebb államainak, voltaképpen az illiberális rendszer iskolapéldája, ahol két dolog virágzik: a gazdaság és az elnyomás. A boldogult Lee Kwan Yew (Li Kuan-jü) rendszere vaskézzel torol meg minden rebelliót, így esett, hogy amikor szerintük „mocskos vádak” jelentek meg a States Times Review című portálon a helyi kormányzatról, a Facebookot kötelezték, hogy a szingapúri álhír-törvény alapján egy felirattal közöljék, miszerint a hír a kormány szerint hamis információkat tartalmaz. A Facebook ez meg is tette, ám a felirat csak a szingapúri felhasználók számára látható: a világ többi része nyugodtan tarthatja az odavalósi politikusokat cégéres gazembereknek, hiszen nem ott szavaz.

Hát, ez az. Különben először a lap főszerkesztőjét akarták rávenni, hogy tüntesse el a hírt, csak ő nem engedett, aztán letartóztatni akarták, ám kiderült, hogy ausztrál állampolgár és így „egy idegen hatalom” hatóságai nem csukhatják le (meg hát nem is volt Szingapúrban), tehát a Facebook belekeverése az ügybe már a harmadik kör volt ebben a mérkőzésben: mondjuk sikerült, de igen rossz szájízt hagy az emberben. Főleg, ha magyar.




Miért is?

Nap, mint nap látjuk, hogy a magyar belpolitika mindkét oldala gátlástalanul hazudozik a közösségi oldalon. Van kis hazugság, közepes hazugság de a legtöbb olyan ocsmány, ordas nagy kamu, hogy a széles monitorra sem mindig fér rá.

Az első gond az, hogy ezentúl, ha a mezei polgár jelenti az ilyeneket, nem történik semmi, mert politikai ügyről van szó.

A második már cifrább: azonban ha egy politikusnak nem tetszik valami, akkor azt rövidesen ilyen címkékkel látják el, hogy

X. párt tudomása szerint a bejegyzés hamis adatokat tartalmaz”

Y. politikus tagadja a vádakat”

Z. szerint kamu az egész”.




Eddig azon ment a verseny, ki tud nagyobbat hazudni a másikról, mostantól arról szól a verseny, ki tudja magasabb polcról jelentgetni a másikat?

És mivel ez a bús, magyar élet már tizedik éve (ha nem több) minden porcikájában a belpolitikáról szól, el fog jönni hamarosan annak a napja, hogy minden poszt hazugság lesz valamelyik oldal szerint.

Na jó, kivéve a kajákat, gombolyaggal játszó macskákat és a családi csoportképeket.

Mi leszünk a Hazugok Országa.

De legalábbis a feljelentőké, besúgóké.

Szép lesz nagyon, annyit mondhatok.