Szele Tamás: A függetlenség tagadói

Akkor most egyszer s mindenkorra tegyünk rendet a függetlenség háza táján, mert egyre mocskosabb hazugságok és pletykák látnak napvilágot, egyre aljasabb mítoszok és legendák terjednek. Hölgyeim és uraim, kedves barátaim, rossz hírem van sokak számára: létezik független újságírás.

Nem úgy van az, amint a kormány hűséges altesti kéjiparosai állítják, miszerint ilyesmi nincs, soha nem volt és nem is lesz. Attól, hogy ők prostituálják magukat, még nem mindenki utcalány, és attól, hogy relativizálják a prostitúció fogalmát, meghatározását, még nem szabad mindenkit cemendének nevezni. Azt megértem, hogy aki egész életében ebből élt, vagy legalábbis jövedelmének túlnyomó részét így szerzi, el sem képes képzelni, hogy más nem alkalmazza ezt a módszert: de azért mégsem ez az általános gyakorlat.

Azonban mindenekelőtt szeretnék elnézést kérni a valódi szexmunkásoktól, ők sokkal tisztességesebbek a kormány sajtóhiénáinál.

Nem is róluk beszélek ebben a kis eszmefuttatásban, hanem azokról a szellemi cédákról, akik tagadják a valódi újságírást, amint tagadnák a valódi szerelmet is – hogy úgy mondjam, nekik ilyesmihez csak üzleti alapon van közük.


Azt írja a 888 az Index esetéről
, hogy az

A függetlenség hazugsága”

miatt következett be. Mármint, hogy sem az Index, sem más nem független, a 888 sem az, csak ők a kormányhoz hűségesek, az Index legfeljebb rossz oldalt választott, ez már az ő hibájuk, az ő bajuk. Azt írja a szerző:

Miközben írom ezeket a sorokat, éppen egy magát függetlennek és méginkább objektívnek mondó médiumért tüntet szinte a teljes ellenzék. Még egyszer, csak hogy érezzük a mondat súlyát. Egy magát a magyar sajtó etalonjának tituláló „hírportál” miatt tüntetést szerveztek az ellenzéki pártok. (A Momentum kezdeményezte, aztán csatlakoztak a többiek.) Az írásomat itt be is fejezhetném, hisz olyan feloldhatatlan ellentét van a mondaton belül, amelyet még Nagy Sándor is csak komoly fejtörés mellett tudna megoldani.”

Hát kérem, először is, mindenki azért tüntet, amiért akar. Ha én tüntetnék azért, hogy Madagaszkár ismerje el Benyovszky Móricot utólag legitim uralkodónak, ampanszakabénak, attól én még nem változnék madagaszkárivá, ahogy ha malgasok tüntetnék ugyanezért, attól sem válna helybélivé Benyovszky, pláne nem így, pár száz év elteltével. Ha egy zsebtolvaj kimegy egy tüntetésre „dolgozni”, attól a megmozdulás nem változik bűnözők rendezvényévé, ha egy politikai párt tüntet valamiért, azzal – ha ésszerű szempontból nézzük a dolgot – nem sajátította ki a kérdést, amiben véleményt nyilvánít. Azzal csak a magáét mondta el valamiről. Logikai hiba ez a 888 részéről, de persze szándékos.

Az Index – és most oszlassuk el a kormánymédia másik kártékony rágalmát is – nem volt „a Momentum, az új baloldal lapja”. Ennek több oka is van. Egyrészt az, hogy a Momentum nem az új baloldal, sőt, az égegyadta világon semmi köze hozzá, csak az egybites publicistáknak minden baloldal, ami nem kormánypárti. Másrészt, mert az Index semmiféle pártnak vagy erőnek nem volt a lapja. Több volt az annál, csak aki abból él, hogy lesi a központi utasításokat, el sem bírja képzelni, hogy szabadon és lelkiismeretünk szerint is írhatunk, amit akarunk.

Hová vezetne ez? – kérdezné Wilson kapitány a „Csengetett, Mylord”-ból.

Függetlenséghez, kapitányom, ahogy függetlenek lettek az észak-amerikai gyarmatok is, és mégsem sínylették meg ezt a lépést. Amikor a kormánymédia a sajtó függetlenségének még a lehetőségét is tagadja, szándékos hibát követ el: azt állítják például, hogy abszolút függetlenségről van szó, mindentől való függetlenségről és ez lehetetlen.

Naná. Ugyanis egy mindentől független lap a hírektől is független volna, üresen kéne megjelennie. Tehát az eseményektől már nem lehet független az ember, a kapitalista piacgazdaságban az sem szamárság, ha tekintetbe veszi a hirdetői érdekeit, ugyanis ha nálam hirdetne teszem azt a Union Jack Gumitársaság, nem lennék bolond egy oknyomozó riporttal csődbe juttatni, míg kifizeti a reklámokat. Vagy ha bolond lennék, előtte szerződést bontanék velük, ugyanis én speciel tisztességes bolond szeretnék lenni. Szóval két dologtól valóban nem létezik teljes függetlenség: a tényektől és a bevételtől.

Azonban amitől létezik, az a mocskos magyar pártpolitika. Ennek esetében sokan összekeverik a pártatlanságot, a kiegyensúlyozottságot és a függetlenséget.

Vegyünk egy átlagos napot. Mondjuk a Mi Tanyánk tart egy sajtótájékoztatót a szokásos őrültségeivel, követelik a balkezes analfabéták teljes jogfosztását és a magyar-szibériai csererab egyezményt, különös tekintettel Magadán térségére, a kőfideszes Szakács Árpád időközben felfedezi, hogy Kossuth Lajos szabadkőműves volt, és ennek okából ő meg az 1848-49-es forradalom és szabadságharc semmissé tételét követeli, Kövér László felavatja az Ismeretlen Golflabdacsiszoló szobrát, aki a bolsevizmussal vívott harcban ment csődbe, viszont aznap speciel más pártok és politikusok nem tesznek semmi érdemlegeset.

Ennyiből kell dolgozni.

Ha pártatlan vagyok, itt kell abbahagyjam a munkát, mert nem tudok a jobboldali- és kormánypárti eseményekkel szemben baloldali és/vagy ellenzéki eseményeket mutatni. Nincsenek. Attól azonban, ha mégis dolgozom, nem leszek pártos, csak maradok újságíró. Az abszolút pártatlanság azt jelentené, hogy amely napon a hivatalos ellenzék nem balfácánkodik semmit, a hivatalos kormánypártról sem lehetne írni, nem lenne újság.

Ha kiegyensúlyozott akarok lenni, úgy írom meg a dolgot, hogy „igaz ugyan, hogy az Ismeretlen Golflabdacsiszoló létezésére csak Tormay Cécile egy 1921-es írása utal, de ezzel szemben a kormány vívmányai közül meg kell említenünk a taktabunyevácfalvi mezőőr-laktanya átadását is”, ami egy marhaság, mert az egyik dolognak nincs köze a másikhoz.

Ha pedig független vagyok, akkor megírom azt, amim van, és ha másnap a hivatalos ellenzék követ el valami orbitális baromságot – ez igen gyakran megesik! – akkor azt is megírom. Szóval, a független sajtónál senkinek sincs szabadjegye, jogosítványa arra, hogy hülye legyen, ha elég hülye, kiröhögjük, legyen az akár kormánypárti, akár ellenzéki.

Miért nem érti ezt a kormánymédia? Mert nem akarja érteni. Azt írja szerzőnk:

A sztorit – ahogy minden esetben – a független/objektív újságok most is próbálják úgy beállítani, hogy Orbán Viktor elrendelte a beszántást, a munkálatok pedig folyamatban vannak. A helyzet azonban nem ez. A médiumnak van egy tulajdonosa, vezetője, aki dönt személyi dolgokról. Ha neki nem szimpatikus egy főszerkesztő, akkor kiteheti.”

Hogyne tehetné, csakhogy ha azt a tulajdonost Pecinának vagy Vaszilynek hívják és látványosan jó kapcsolatokat ápol a kormánypárttal, sőt, belőlük él, mint fatörzsből gyönge ága, akkor ez biza nem tisztán üzleti döntés. Itt jutunk el a magyar sajtó rákfenéjéhez, ahhoz, hogy a hirdetési piac egy tételben került kormányközeli kezekbe, tehát minden, sajtóval kapcsolatos üzleti döntés – ez az online sajtóra fokozottan igaz – egyben a kormánypolitika része így vagy úgy. Játszhatja a 888 az egész kormánymédiával együtt a naivát, hogy „ők szerelemből fekszenek le a kormánynak, nem pénzért”, de csak elrakják az éjjeliszekrényen hagyott összeget. Sőt, ha egyszer, csak egyszer elmaradna, olyan visongás, sikoltozás kerekedne belőle, amire kevés példa akad a magyar sajtótörténelemben.

Hogy miért nem lép fel merő egy idealizmusból a független sajtó a bajba került jobboldali-kormánypárti újságírók érdekében? Tessék nekem egyet, csak egyet mutatni, amelyik önhibáján kívül bajba került. Ezzel együtt, én 1996–97 körül igenis írtam alá annak érdekében, hogy az Új Magyarország kapjon kormánytámogatást, épp a magyar sajtó sokszínűségének fenntartása érdekében. És nem egyedül írtam alá. Olyanokkal együtt, akiket azóta már majdnem mind meghurcoltak azok, akiket – védeni akartunk.

De mondom: ezek amúgy sem kerülnek bajba, mostanság pláne nem.

Most ugyan még pár napig lehet sírni a hazai, illetve nyugati sajtóban, hogy most már tényleg megszűnt a magyar sajtószabadság. Kiállhatnak a szlovák, román és még nem tudom milyen hasonszőrű újságírók a magyar libsik mellett.”

Hát, uracskám, ez most nagyon fog fájni, ugyanis a határon túli magyar sajtó bizony kiállt az Index mellett, akármit is terjesszetek róluk. És akármit is terjesszen a túloldal. Íme a példák. Kiállt a vajdasági Sajtószabadság Alapítvány, kiállt a Bumm.sk, kiállt az Erport.ro, kiállt a Transindex.ro. És ezeket nem „szlovák, román és még nem tudom milyen hasonszőrű újságírók” írják, hanem bizony ottani magyar újságírók. Vagy a 888 most épp románozni, határon túlizni akart? Gratulálok.

Urak, piszok nehéz azt megmagyarázni, hogy ha egy átvágott torkú hulla fölött álltok, véres késsel a kezünkben, akkor „ez nem az, aminek látszik”.

Most éppen azt magyarázzátok, hogy igaz ugyan, miszerint az Index meghalt, de nem ti vágtátok el a torkát, vagy ha mégis, igazából soha nem is élt a ti fogalmaitok szerint, tehát nem volt bűn megölni.

Mert a sajtó függetlenségének a tagadása ezt jelenti.

Függetlenség igenis létezik a sajtóban.

Az más kérdés, hogy nektek erről soha nem volt, nincs és nem is lesz semmiféle élményetek.

Olyan előfordulhat.

De attól, hogy valakinek nincsenek érzelmei, a szerelem mások számára még létezik: és épp ezért nem minden szeretkezés prostitúció.

Még akkor sem, ha ti mást nem ismertek.

Az már a ti bajotok.

 
A Zóna független sajtótermék, kérjük, támogassa működésünket – együtt fenn tudjuk tartani a független magyar sajtó maradékait is. Önök nélkül nem sikerülhet. Ha fontosnak találja ezt, Patreon-oldalunkat itt találja. Minden támogatást köszönünk!