Szele Tamás: A Facebook ellopása

Kérem, csodás árnyékbokszolás tanúi lehettünk tegnap, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság akkora pofont adott a nagy büdös semminek, hogy majdnem utána tántorodott, de ez is része a magyar kormány online hadjáratának – most már csak az lenne jó, ha legalább egy gimnazista szintjén tisztában volnának a virtuális tér természetével.




Persze, ha az a cél, hogy fiktív ellenfél ellen háborúzzunk, a harci szellem és az állandó ostromállapot tudatának fenntartása céljából, akkor nem szóltam, akkor jó így is. De lássuk, miről beszélek.

A Facebook körül kitörő rendes heti botrány – mert tény, hogy most már hetente akad valami égrekiáltó a világcég háza táján – pár napja arról szólt, miszerint:

„a Facebook több száz alvállalkozót bérelt fel arra, hogy leiratokat készítsenek a felhasználók anonimizált Messenger-beszélgetéseiből. A Facebook megerősítette, bizonyos felhasználók beszélgetéseiből leirat készült, de csak azokéból, akik ezt jóváhagyták a Messengerben. A leiratokra azért volt szüksége a Facebooknak, hogy összevessék, a cég mesterséges intelligenciája helyesen tudja-e értelmezni az üzeneteket. A Facebook azt is közölte, hogy egy héttel ezelőtt felhagytak a Messenger-hangfelvételek harmadik félnek való kiadásával és leírásával, különös tekintettel arra, hogy az Apple és a Google is így tett korábban.” (Index)

Hát, ez bizony nagyon csúnya dolog, szóval privát szféra is van a világon, és ez annak a súlyos megsértése volt. Még ha bele is egyezik a felhasználó a fiókja létesítésekor (csak nem szokta elolvasni, mi mindenbe egyezik bele), akkor is csúnya. Azonban a magyar kormánynak épp végszóra jött a cirkusz.

Már múlt héten, a Szigeten is igen érdekes dolgokat beszélt Varga Judit igazságügyi miniszter és futballfenomén, konkrétan azt mondta az ifjúságnak, hogy:

„Az országokhoz nem köthető, határokon átívelő tevékenységet folytató nagyvállalatok szabályozását uniós és nemzeti szinten egyaránt újra át kell tekinteni. A techcégek működése nem átlátható, nem ellenőrizhető, nem biztos, hogy ott fizetnek adót, ahol a bevételük keletkezik. (…) Nemcsak arra koncentrálnak, hogy a maguk területén jobbá tegyék a világot, hanem próbálják a mögöttük álló tulajdonosok meggyőződése szerinti világképet ráerőltetni a felhasználókra. Például a Facebooknak nem dolga, hogy cenzúrázzon bizonyos migrációval kapcsolatos híreket. Erős alapjogi kihívásról beszélünk, az embereknek világosan látniuk kell, ki őrzi az őrzőket.”

Hogy az ifjúság nem röhögte körbe, az annak köszönhető, hogy az ifjúságnak még jó az idegrendszere és az önuralma, de megérdemelte volna: ugyanis abszurdumokat beszélt. Épp arról van szó, hogy bizonyos méretek és fejlettségi szint fölött elképzelhetetlen, hogy például egy informatikai rendszer nemzeti, nemzetállami szinten maradjon. Én azt elhiszem, hogy ez sok szempontból kényelmetlen a nemzetállamoknak, ide tartozik az adózás is – de az információ áramlásának nem lehet határt szabni. Sem nemzetállamit, sem másmilyent. Csókolom, a kommunikációs műholdak és a világháló korában élünk!



Nem, a magyar kormány képtelen nemzetállamnál kisebb és nagyobb kategóriában gondolkodni, nekik a szél is csak a határig fúj, utána már nincs, a Duna is a határon ered és a másik határig ér, azon túl már nem Duna, sőt, a semmibe vész. A NAIH pontosan ebben a szellemben szólította fel egy irgumburgumos levélben a Facebookot, hogy számoljon ám el az adatvédelmi problémákkal.

„A Hatóság részt fog venni a Facebook említett adatkezelésének uniós szintű vizsgálatában, egyszersmind a Facebook magyarországi képviseletétől írásbeli garanciát kér a magyar polgárok adatainak védelmére nézve. Amennyiben a Hatóság úgy ítéli meg, hogy a Facebook által vállalt garanciák nem biztosítanak kellő védelmet, úgy a Hatóság élni fog a GDPR 66. cikkében rögzített hatáskörével, és Magyarország területén alkalmazott intézkedésként meg fogja tiltani az adatkezelést.”

Hát, kérem, ettől bizonyára pelenkát kellett cserélni Menlo Parkban. Azért egy adatvédelmi hatóságnak, pláne, ha nemzeti, illenék tudnia, hogy a Facebooknak nincs magyarországi kirendeltsége. Soha nem is volt. Ez egy világcég, ami nem államokban, hanem régiókban gondolkodik, az európai központ Dublinban van, egy kisebb alközpont meg Varsóban. De mondom, elképzelésem sincs, mivel foglalkozhatnak a NAIH-nál, hogy ezt, ami mélyen a tevékenységi körükhöz tartozik, nem tudják. Akkor mit tudnak?

Okafogyott vitát gerjeszteni, ugyanis még levelük közzétételével egy időben közölte a Facebook, miszerint európai felhasználók nem voltak érintettek azon kísérleti projektben, amelynek keretében a Facebook lehallgatott és leiratozott bizonyos beszélgetéseket, szögezte le csütörtöki közleményében a közösségi oldal. „Egyetlen európai uniós felhasználó sem volt érintett” – emelte ki Alex Dziedzan, a vállalat szóvivője a Politico brüsszeli hírportál által ismertetett kommüniké szerint, amelyben azt írták, hogy kizárólag az Egyesült Államokban folytatták a tesztet.

Akkor ez a pofon most elszállt a szélben, a semmibe – de mutatja a magyar kormány szándékait. Bár mondjuk ezeknek a szándékoknak közük nincs a realitásokhoz – azonban érdekesek. Történt ugyanis, hogy még idén április elején írattak egy tanulmányt a Századvéggel, ami azt javasolja, hogy a magyar állam vegye birtokába a Facebookot. Nem az egészet, hanem csak a sosemvolt „magyar Facebookot”, a többi állam meg a más „nemzeti” Facebookokat sajátítsa ki. Mondhatni, államosítani akarják a közösségi oldalt.




Idézzük kicsit, érdemes.

„Mit tehetnek a nemzetek?

1. Hagyományos tömegmédiának minősítik a közösségi médiát és ugyanúgy szabályozzák, mint a többi tartalomszolgáltatót.

2. Trösztellenes intézkedéseket hoznak, feldarabolják a monopol szolgáltatót, vagyis a kisrészvényesek tulajdonába adják azt.

3. Kiterjesztik a közösségi média tevékenységi körére a nemzetállam területi hatályát és alkotmányos szabályait.

4. Keményebb jogi eszközökkel lépnek fel a szólás- és véleményszabadság alkotmányos jogainak külső korlátozóival – az önjelölt cenzorokkal szemben.

(…)

5. Például úgy, hogy az ilyen jellegű „önkényes online szolgáltatói cenzúra” esetére is kiterjeszti – a sajtó-helyreigazítási perekhez hasonlóan – a bíróság soron kívüli eljárásait, egy rövidebb eljárási időtartamot biztosítva ezzel.

6. Vagy úgy, hogy közigazgatási hatáskörbe utalja ezeket az ügyeket. Ebben az esetben a hatóság – célszerűen a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság – járna el rövid határidőn belül, amely döntésével szemben a közigazgatási bíróságokhoz lehetne fordulni, amely szintén soron kívül döntene.

7. Még nagyobb elrettentő hatása lehetne azon megoldásnak, amely büntetőjogilag rendelné szankcionálni az olyan magatartást, amelynek keretében valaki közreműködik az alkotmányosan biztosított vélemény-, szólás- és sajtószabadság jogok gyakorlási lehetőségeinek korlátozásában. Tehát a büntetőjog eszközeivel lehetne élni a jogellenes „moderátori-cenzori” munkát, tevékenységet szervezőkkel, illetve végzőkkel szemben.

8. Egy szó mint száz: a közösségi médiát a nemzeti szuverenitás számára rendelkezésre álló eszközökkel kell arra szorítani, hogy tiszteletben tartsa a felhasználók szabadságát!”




Tehát mit kíván a magyar állam?

Szeretne megszerezni egy kiváló és méregdrága propagandaeszközt, amit mások fejlesztettek ki drága pénzért sok év munkájával, teljesen ingyen, és üzemeltetni, úgy, hogy ő maga zárhassa ki a használatából azokat, akiket nem kedvel, de első sorban az eredeti tulajdonosokat. Szeretnének feldarabolni egy vállalkozást, ami másé. Kiterjeszteni egy virtuális területre „a nemzetállam területi hatályát”. Az Óperenciás-tengert nem akarnák annektálni egy füst alatt? Mert ahogy látom, az üveghegyen már túl vannak, üres minden flaska. Büntetni rendelnék a moderációt, hogy aztán mindenki köteles legyen eltűrni minden sértést, és ne legyen joga még válaszolni sem.

Kiürülne a virtuális tér két nap alatt, csak a vérgőzös mocskolódók maradnának, egymást boldogítani. A felhasználók kilencvenkilenc százaléka meg közösség és nagyjából kommunikáció nélkül maradna: a Facebook ma már nem egyszerűen egy felület, üzleti, gazdasági szempontból is képtelenség létezni nélküle, visszaesnénk a kilencvenes évek elejére. Illetve, csődbe menne a világgazdaság is. Szóval, ne tessenek legyintgetni, hogy „legfeljebb majd nem FB-ozunk, korábban is megvoltunk nélküle, most is megleszünk”. Nem leszünk meg, ma már nem.

Szerencsére ennek a rémálomnak a megvalósítására még esély sincs.

Különben, nem értem, miért ennyire következetlenek. A magyar kormány nem kedveli a multinacionális techcégeket és fel szeretné darabolni őket, nemzeti ellenőrzés alá vonván a helyi kirendeltségeket?

Sok szerencsét hozzá.

Csak annyit mondanék, hogy tessék az Alibabával vagy a Vkontaktyéval kezdeni. Az egyik kínai, a másik orosz.

Ja, hogy azokkal nincs bajuk?

Miért, nem multinacionálisak, nem vállalatok, nem információtechnikával foglalkoznak?

Vagy őket szeretni tetszenek?

Attól tartok, ez nem rokonszenv kérdése.

Tessék felébredni.

Szele Tamás