Szele Tamás: A budapesti mór

Vannak témák, amikhez az ember óvatosan nyúl, esetleg nem is minden elemüket boncolgatja, munka előtt ólomkötényt vesz, mint egy röntgenorvos, kesztyűt húz, mert bizony toxikus is a téma, radioaktív is. Más kérdés azonban, hogy van egy sajátos, abszurd humora a Domokos Endre Jánossal készült és a Mandinerben megjelent interjúnak.

Az írás kissé sértődött, de saját logikai rendszerén belül higgadtan érvelő embert mutat be nekünk – azt a hungaristát, aki szó szerint feloszlatta a hungarista mozgalmat. Mégpedig részben érdeklődés hiányában, részben a nagyipari konkurencia miatt. Nem bírták a versenyt az állammal, a kézműves nácizmus sosem lesz olyan termelékeny, mint az üzemi szériagyártás. De lássuk, mit mond erről maga Domokos Endre János?

„Nem igazán maradt számunkra tér. Ha ugyanazt mondjuk, amit mindig is mondtunk, tíz vagy húsz évvel ezelőtt, arra ma mindenhol azt sütik rá, hogy fideszes vagy. És nekem az kicsit ciki, ha ugyanazt mondom, mint az Orbán. Ha a kormány az üzeneteink nagy részét beemeli a saját kommunikációjába, akkor azzal mi valahogy feleslegessé válunk.” (Mandiner)

Hát azért húsz éve még nem mondták ugyanazt, ugyanis húsz éve még semmit sem mondtak: Domokos Endre János deklaráltan hungarista, neonyilas mozgalma, a Pax Hungarica 2008. január 26-án alakult meg. Azokban az időkben – vagyis inkább 2006 után – hatalmas volt azoknak a szélsőjobboldali gondolatoknak a népszerűsége, amik ma már olcsó közhelynek hatnak, ha tetszenek emlékezni, az volt a Tarsolylemezek Kora (pár ezer év múlva a régészek meg fognak őrülni az előkerülő leletektől). Akkor vált népszerűvé sok, ma már lassan a perifériára szoruló szélsőjobboldali csoport, alakulat: a Jobbik valamivel korábban, 2003-ban alakult párttá (erős polgári körös háttérrel), a 2001-es alapítású Hatvannégy Vármegyéről is hallottunk ugyan a tévéostrom előtt, de mégis az hozta meg számukra a nagyközönség előtti ismertséget, szóval felpezsdült a kicsiny, ám hiperaktív magyar szélsőjobb, 2006 viharos ősze tette őket „szalonképessé”, az növelte meg a népszerűségüket.

Már, amennyire, persze. Tulajdonképpen a Pax Hungarica az utóvirágzás (vad)hajtása volt, és talán a legkisebb létszámú, de legzavarosabb eszmeiségű szélsőjobb szervezet, ami ráadásul, mikor felmérte a lehetőségeit, szándékosan a hungarista ideológiai háttér megteremtését tűzte ki céljául. Már csak a Wayback Machine oldalain érhető el a valamikori honlapjuk, de érdemes belenézni, mielőtt megesik a szívünk a szegény, elárult nyilaskákon, akik alól a magyar kormány kirántotta a szélsőjobboldaliságot. Bizony, keményen fasiszta-hungarista szövegek ezek, nem kis munkával készülhettek, találunk itt idézeteket a Mein Kampfból is, Szálasitól is bőven. Neonáci alapvetéseket, de paleonáci gyökerekkel.

Azt hinné az ember, hogy ez pont az a gondolati környezet, ami egy ország hivatalos kormányának nem kell, ami csak gondot okozhat neki, belföldön, külföldön egyaránt – de lám, ellenkezőleg, sikerült túldobniuk Szálasi és Hitler tanítványait is, legalábbis Domokos szerint.

„Addig itt egy hungarista jellegű mozgalomnak nincs mozgástere, nincs keresnivalója, amíg az Orbán egy olyan látványos hibát, olyan égbekiáltó árulást el nem követ a nemzet ellen, amely mindenki számára nyilvánvaló. A szélsőjobb megnyilatkozásainak döntő többsége ezért most arról szól, hogy mi nem vagyunk a Fidesz. Ami nagyon nehéz, mert mindketten nagyjából ugyanazokat a témaköröket dolgozzák fel.”

Hát igen, igen… szóval ha valaki bugylibicskát árul a vásárban, abból éppenséggel megélhet. Ha többen árulnak bugylibicskát, és céhet alapítanak, fel tudják osztani egymás között a piacot és mindenki megél: de ha épül Csepelen egy automatizált bugylibicskagyár, ami naponta kétezer bicskát termel, és a tévében reklámozzák, bizony vége az iparnak, lehet abbahagyni. Domokos azt nem látja át, hogy az ő történelmi szerepük – amint a Jobbiké vagy a Hatvannégy Vármegyéé és most éppen a Mi Hazánké – előre meg volt írva, rendezve, és hát nem volt főszerep. Őket most hagyják ki a magyar politikai szappanoperából, nekik az volt a feladatuk, hogy beemeljék a közgondolkodásba, sőt, bizonyos szinten elfogadottá tegyék a kisebbségellenességet, legyen szó bármely embercsoportról. És most jött el az a pillanat a krimiben, amikor megérkezik a kisvárosba, ahol a gyilkosság történt az ellenszenves, kövér FBI-ügynök, és azt mondja az ügyet már majdnem megoldó helyi zsarunak: „Innentől átvesszük”.

Persze, hogy meg vannak sértődve. És Domokos még a leghiggadtabb, leghidegebb fejű figura ezekben a politikai alakulatokban, most is viszonylag reálisan látja a magyar szélsőjobb helyzetét:

„Toroczkai egy tehetséges és okos politikus. Ha nem hagyja cserben a realitásérzéke, akkor belátja azt, hogy a szélsőjobb Európában a szavazatok 20%-ánál többet nem tud megszerezni jelenleg, és felismeri, hogy ki van jelölve számára a játszótér. Ha ő ebben a körben hajlandó megmaradni, és azt mondja, hogy akkor ennek a 20%-nak a képviseletét felvállalom, és közben megpróbálom markánsan megkülönböztetni magam a Fidesztől, akkor ezzel a Mi Hazánk parlamenti képviselete évtizedekig biztosítva van. Mert a rendszernek szüksége van egy biztonsági szelepre, Európában a parlamentbe bejutott szélsőjobboldali pártok ezt a biztonsági szelep szerepet töltik be. A felgyülemlett gőz rajtuk keresztül az egész struktúra veszélyeztetése nélkül, ellenőrzött körülmények között távozhat. Ők integrálódnak a demokratikus rendszerbe, a hungaristák kívül állnak. De hatalomra nem fog kerülni a szélsőjobb, ez a hatalomnak nem érdeke.”

Hát, ahogy annak idején, a tavalyi választások után mondtam volt: a Mi Hazánk bizony a szélsőjobb káderpihentetője és kifizetőhelye, csak az a kérdés, lesz-e nekik elég pénzük minden régi emberüket eltartani – egyelőre úgy néz ki, nem nagyon lesz, az akcióik rendre kudarcba fulladnak, a Nemzeti Légió sem lett új Magyar Gárda, a választásokon rendre gyengén szerepelnek, egyedül annyit lehet róluk elmondani, hogy tényleg hiperaktívok: más párt fele ennyi sajtótájékoztatót sem tart. Toroczkai bölcsességét és tehetségét kétlem ugyan, a szélsőjobb népszerűségét is inkább 15% köré tenném, mint 20%-ra, de ezek részletkérdések. Az alapkérdés az, hogy mivel a szélsőjobboldal ideológiai mozgalom, amihez az eszmeisége miatt csatlakoznak az emberek, tehát nem mondjuk érdek-képviseleti, mint egy szakszervezet, vagy egy szocialista, szociáldemokrata mozgalom, amennyiben feladják az üzemszerű és parlamenti működés érdekében az ordas ideológiájukat (persze, ez azért komoly jövedelemmel jár), akkor – elvesztik mozgalmi jellegüket. Hiszen nincs semmi okuk a leendő tagoknak arra, hogy csatlakozzanak hozzájuk – ennyi erővel csatlakozhatnának egy sakk-körhöz vagy bélyeggyűjtő egylethez is, az eszmevilágot pedig megkapják az államtól a közmédián keresztül, vagy legalábbis annyit mindenképpen megkapnak belőle, amennyi elég a nemtelen, aljas és kirekesztő indulataik fenntartásához. A kiélésükhöz nem, de az nem is érdeke az államnak – az állam nem gyilkosokat akar látni, hanem haragos, manipulálható és buta embereket, akiket indulataikon keresztül bármire rávehet, bárki ellen uszíthat.

Sosem gondoltam volna, de így van, Domokos interjúja is bizonyítja: a tíz éve még lendületes és agresszív magyar szélsőjobboldal a múlté lesz, a kormány hivatalos, nagyipari szélsőjobboldalisága kisöpri a piacról.

A mór megtette kötelességét, meghonosította és általánosan ismertté tette a kirekesztő gondolkodást, a mór mehet, innentől átveszik tőle az ügyet.

Na, azért sajnálni nem kell őket: lehetnek még veszélyesek.

És előveheti még őket a kormány, az állam is, ha úgy fordul a kocka.

De egyelőre megoldják a náculást saját erőből.

Sic transit gloria mundi.

Szele Tamás

(Kiemelt kép: Domokos Endre János, Forrás: YouTube)