Szele Tamás: 30/1992

Akkor ma egy kicsit jogászkodunk, éspedig azért, mert muszáj. Nem lehet kihagyni: Kövér László miatt. Igen, megint ő adja nekünk a munkát, mégsem lehet figyelmen kívül hagyni, amit tesz, ahhoz túl nagy potentát. Bár most épp nem ő tett, és épp az a perlekedésem tárgya, miszerint nem lesz per.

Se kicsi, se nagy. Pedig érdekes eljárás lett volna, annyi szent.

Dióhéjban arról van szó, hogy Kövér László tavaly ősszel felavatta a valamikor a Nagy Imre-szobor helyén felállított Nemzeti Vértanúk Emlékművének másolatát, de olyan alaposan, hogy egyik oldalon szem nem maradt szárazon, másik oldalon meg minden bicska kinyílt minden zsebben. Foglalkoztam én ezzel az avatással, de főleg az ott elmondott beszéddel alaposan, most csak egy kis részét kell idéznünk, ami jó, mert ebéd előtt vagyunk és nem szeretném kihagyni ezt az étkezést, az egyik kedvencemet főztem, juhtúrós sztrapacskát, tehát vigyáznék az étvágyamra. Szóval, azt mondta a házmester, bocsánat, házelnök, miszerint:



A küzdelmet Magyarország véglegesen csak akkor nyerheti meg, ha a velünk szemben állók megtapasztalják, hogy a külföldről pénzelt istentelenséggel, hazaárulással és nemzettagadással Magyarországon soha többé nem lehet többséget szerezni!

Az előttünk álló küzdelmeket a magyarság csak akkor tudja megnyerni, ha a demokrácia eszközrendszerével meg tudunk őrizni egy olyan cselekvőképes politikai többséget, az igazságosság erejével fenn tudunk tartani egy olyan társadalmi többséget, és a szellem erejével biztosítani tudunk egy olyan erkölcsi többséget, amely az istentelenekkel, a hazaárulókkal és a nemzettagadókkal szemben meg tudja védeni önmagát, nemzetét és a hazáját.”

Mi a baja pont az istentelenekkel, nem értem – de nem értette más sem, minek okából a Magyar Ateista Társaság feljelentést tett a politikus ellen, az ő megfogalmazásukat idézve:

Kövér László több alkalommal súlyosan kirekesztő, gyűlöletkeltő gondolatokat fogalmazott meg az ateista állampolgárokkal kapcsolatban. Szerinte az ateista nem magyar, sőt ellenség, aki ellen meg kell védeni a hazát. Az Országgyűlés elnökeként példamutatás helyett minden harmadik magyar ember elleni harcra szólít fel, mely akár fizikai agresszióba is torkolhat, ahogy azt történelmi példák is alátámasztják. Ezért a Magyar Ateista Társaság közösség elleni uszításért feljelentette Kövér Lászlót, és bízik minél gyorsabb felelősségre vonásában.

Az Országgyűlés elnöke a „Nemzeti Vértanúk Emlékműve” avatóünnepségén kijelentette, hogy “[…] a szellem erejével biztosítani tudunk egy olyan erkölcsi többséget, amely az istentelenekkel, a hazaárulókkal és a nemzettagadókkal szemben meg tudja védeni önmagát, nemzetét és hazáját.”

Súlyos uszítás az ateistákat egy csoportban említeni a hazaárulókkal és nemzettagadókkal. Különösen így van ez, ha azt állítják: ellenük kell megvédeni a hazát.

Magyarországon legalább minden harmadik ember nem hívő vagy ateista, az államnak pedig kötelessége, hogy számukra ugyanolyan jogokat és biztonságot garantáljon, mint a többi állampolgárnak. Kövér László az Országgyűlés elnökeként nem tehetne kirekesztő és uszító nyilatkozatokat, ezért feljelentést tettünk közösség elleni uszításért a rendőrségen, és bízunk benne, hogy felelősségre fogják vonni őt. A büntetőeljárástól függetlenül elvárjuk, hogy kérjen bocsánatot és mondjon le elnöki tisztségéről.”

Eddig világos a tényállás, adott egy közösség, ami ellen nagy nyilvánosság előtt uszított egy közszereplő, a kereset jogos.




A kereset nem jogos, legalábbis a Budapesti Regionális Nyomozó Ügyészség szerint, ugyanis tegnap elutasították a feljelentést. Az ám, csakhogy az ügyészség nem kocsmáros, neki indokolnia kell, ha valamit visszadob: indokolta is. No, lám, hogyan?

Az eltérő politikai vélemény, világnézet, illetve hitvallás kifejezése, továbbá az amellett történő kiállásra buzdítás még akkor sem valósítják meg a hivatkozott bűncselekményt, ha az az eltérő álláspontú személy számára szubjektíve sérelmes.”

Ezzel tudnék vitatkozni, sok függ ugyanis a hitvallás kifejezésének minőségétől és eszközeitől, stílusától, ugyanis könnyen átcsaphat mindenféle másba a kiállásra buzdítás, de az indoklás folytatódik. És itt kezd felháborodni az ember.

A bírói gyakorlat szerint az uszítás olyan gyűlölet felkeltésére irányul, amely aktív tevékenységbe megy át, és a szenvedélyek oly mérvű felszítását feltételezi, amely magában hordja az erőszakos jellegű konkrét sérelem lehetőségét. Mivel Kövér László szavait ezek nem követték, bűncselekmény sem történt.” (444) 

Ó, igen. A jó öreg 30/1992-es alkotmánybírósági határozat. Ezzel szokták megúszni a mindenféle kis bőrfejűek is az uszító beszédeket, mármint hogy vér nem folyt, erőszakos bűncselekmény nem történt, az uszítás hiábavaló volt, így bűncselekmény sincs. Nincs a csodát: maga az uszítás megvalósult, az más kérdés hogy – kopogjam le bal kézzel, alulról felfelé, fán – mindezidáig az esetek többségében sikertelenül. De ilyen alapon tekinthetjük úgy is, hogy a gyilkossági kísérlet sem büntetendő, amennyiben kudarcot vall: hiszen maga az emberölés bűncselekménye nem valósult meg, mert mondjuk csütörtököt mondott a pisztoly. Ettől még a gyilkossági kísérlet büntetendő, „emberölésre irányuló előkészület” a neve, és öt évig terjed a büntetési tétele.

Arra pedig semmi garancia, ha egy politikus eléggé gyújtó szónoklatot mond, hogy a díszes ünneplő közönség ettől feltüzelve utána nem indul meg és nem végez az összes útjába kerülő vélt vagy tényleges istentelennel. Vagy mással – attól függ, ki ellen szólt a beszéd. Ez esetben is csak a tényleges elkövetők a bűnösök, a politikusnak semmi felelőssége?



Menjünk tovább a jogértelmezésben! Ha egy politikus azt mondja:

Végezzünk a szép hazánk földjére betolakodó összes bergengóc árulóval!”

és ennek következtében végeznek is néhány bergengóc állampolgárral, habár nem az összessel, aki adott pillanatban az ország területén tartózkodik, akkor sincs a politikusnak felelőssége? Hiszen nem valósult meg maradéktalanul az, amit ő kívánt, nem az összes bergengóc pusztult el, csupán néhányuk, ilyenformán ő nem is erre szólított fel, hanem egy másik, sokkal alaposabb mészárlásra?

1992-ben nyilván nem gondolt arra az Alkotmánybíróság, hogy a határozatával valóságos aranyhidat épít a bírói gyakorlatban az uszítók meneküléséhez a büntetés elől. Kövér beszéde egyebekben kimerítette az uszítás jogi fogalmát, amit a Btk. 322-es paragrafusa a következőképpen ír le:

Aki nagy nyilvánosság előtt

a) a magyar nemzet ellen,

b) valamely nemzeti, etnikai, faji, vallási csoport, illetve annak tagja ellen, vagy

c) a lakosság egyes csoportjai, illetve azok tagjai ellen – különösen fogyatékosságra, nemi identitásra, szexuális irányultságra tekintettel – erőszakra vagy gyűlöletre uszít, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”

A nagy nyilvánosság stimmel, a vallási (illetve vallástalansági) csoport stimmel, még az is stimmel, hogy erőszakra vagy gyűlöletre uszít, tehát a törvény szövegében még a gyűlölet is szerepel, nem követelmény az erőszakos cselekmény megvalósulása… csak hát a bírói gyakorlat történelmileg úgy alakult, ahogy alakult.

Rendben, Kövér megússza a pert, az lett volna a különös, ha nem ússza meg.



Abban azért van mégis némi abszurd szépség, hogy pont a 30/1992-es határozat indoklásában találtam meg a Csemegi-kódex 1878-as miniszteri indoklásának egy részletét, ami mindennél ékesebben szól – pont ez ellen a rossz gyakorlat ellen. Lássuk csak, mit mond? 

Századunk súlyos történelmi tapasztalatai bizonyítják, hogy a faji, etnikai, nemzetiségi, vallási szempontú alsóbb- vagy felsőbbrendűséget hirdető nézetek, a gyűlölködés, megvetés, kirekesztés eszméinek terjesztése az emberi civilizáció értékeit veszélyeztetik. Történelmileg és napjaink eseményei által is igazolt, hogy az emberek meghatározott csoportja elleni gyűlöletkeltési szándékot kifejező bármely megnyilvánulás alkalmas a társadalmi feszültségek kiélezésére, a társadalmi harmónia és béke megzavarására, legsúlyosabb kifejletében a társadalom egyes csoportjai közötti erőszakos összeütközésekre. A gyűlöletkeltés legszélsőségesebb, már ténylegesen bekövetkezett kártékony hatását bizonyító történelmi és jelenkori tapasztalatok mellett figyelembe kell venni azokat a mindennapi veszélyeket is, amelyek a gyűlölet felkeltésére alkalmas nézetek, eszmék korlátok nélküli kinyilvánításával járnak. E megnyilvánulások akadályozzák, hogy az emberek bizonyos közösségei harmonikus kapcsolatban éljenek más csoportokkal. Ez, növelve egy adott, kisebb vagy nagyobb közösségen belüli érzelmi, szociális feszültségeket, szétszakítja a társadalmat, erősíti a szélsőségeket, az előítéletességet és intoleranciát”

Mindezt 1878-ban írta le Pauler Tivadar igazságügyi miniszter, nem pedig manapság a TASZ.

Az igaz, hogy Pauler miniszter viszont a Szabadelvű Párt tagja volt, Tisza Kálmán kormányának minisztere.

Hát így állunk uszításokkal manapság, 2020-ben Budapesten.

Sokat felejtettünk 1878 óta, amondó volnék.

 
A Zóna független sajtótermék, kérjük, támogassa működésünket – együtt fenn tudjuk tartani a független magyar sajtó maradékait is. Önök nélkül nem sikerülhet. Ha fontosnak találja ezt, Patreon-oldalunkat itt találja. Minden támogatást köszönünk!