Sas István: Puzsér Róbert a fideszes propagandát támogatja

Az állítólag főpolgármesternek készülődő nemzeti troll hosszú interjút adott tegnap a 444-nek. Én meg lehet, hogy mazohista vagyok, mert elolvastam, és persze felszökött a vérnyomásom. Puzsér Róbert ugyanis – miközben azt bizonygatta, hogy új ellenzék kell – alig foglalkozott a NER bírálatával, inkább az ellenzéket ekézte.


Persze belerúgott Kálmán Olgába és Karácsony Gergelybe is, ám fő mondanivaló az volt, hogy nincs különbség a Fidesz, illetve az MSZP és a DK között, Gyurcsány – aki szerinte az ellenzék vezére – meg pont olyan, mint Orbán. Puzsér olyan hosszasan gyurcsányozott, mint a mai pártállam szóvivői szoktak.

A félreértések elkerülése végett le kell szögeznem, hogy nem vagyok Gyurcsány hívő, de két szerintem nagyon is fontos dolgot – amit már évekkel ezelőtt megírtam – megint el kell magyaráznom.

Hiába töketlenkedik az ellenzék, nem lehet összemosni a Fidesszel, Gyurcsány meg nem azonos Orbánnal.

Egészen más ugyanis, ha valaki a demokrácia keretei között rosszul kormányoz, akár súlyos hibákat követve el, és az, ha valaki ügyesen arra használja a hatalmát, hogy fokozatosan lebontsa a demokráciát és némileg álcázott diktatúrát építsen fel.

Puzsér szerint viszont Gyurcsány 2010 előtt a NER-hez hasonló rendszert akart létrehozni és az általa vezetett ellenzék ma is diktatúrát akar építeni. Mondjuk a tények Puzsérnak nem fontosak, elég ha erre csak annyit válaszolok, hogy akkor nem kezdték el a választási rendszer átalakítását, valamint a fékek és ellensúlyok, a sajtó, a bírói függetlenség, az oktatás és a tudomány szabadságának a leépítését.

Amiről eddig szó volt nem igen lepett meg Puzsér esetében, azt viszont még tőle sem vártam, hogy Sukoró ügyével is előhozakodik. Ezt mondta az interjúban: “Nyilvánvaló, hogy a sukorói aktákkal már rég le lehetett volna csukatni Gyurcsányt – de miért is kéne? Orbán Viktor egyvalamiben biztos: Gyurcsánnyal szemben mindörökké kiállja az összevetést.”

Puzsér eltévedt Sukorónál

Akkor tisztázzuk (kicsit hosszabban): a Sukoró ügy volt az első jelentős alkalom, amikor a fideszes ügyészség politikai célokból manipulált egy nyomozást és majdnem összehozott egy koncepciós pert. Az igazság ugyanis az, hogy nem a sukorói beruházás megvalósítása okozott volna kárt az országnak, hanem éppen a megfúrása, lehetetlenné tétele okozott nagyon is nagy veszteséget. Több ezer munkahelyről, jelentős beruházásról, folyamatos adóbevételről mondtunk le.

A vád alapja egy Fidesz-közeli értékbecslő tendenciózus véleménye a cserére kijelölt földterületek értékéről – ez pedig ellentmond az összes többi értékbecslésnek. De még ha igaz is lenne a “vád” és a beruházó túl olcsón jutott volna a szükséges földterülethez, az sem lenne bűn, csak beilleszkedett volna abba a szokásba, hogy az állam támogatással vonzza a befektetőket. A föld árának állítólagos leértékelése pedig sokkal kisebb támogatást jelentett volna, mint amiről gyakran olvashatunk mostanában az Orbán-kormány alatt is: a beruházók súlyos milliókat kapnak állami támogatásként minden egyes új munkahely után, meg elengedik évekig az adójukat.

Ennél is érdekesebb azonban, hogy az ügyészség által felkért értékbecslő becslése eltér a többi értékbecslőétől. A többi vélemény persze nem számít, a Polt Péter vezette ügyészség csak a neki kedvező véleményt idézgette.

A kormányközeli értékbecslő csalásait egy másik fontos ügyben sikerült részletesen leleplezni.

A moszkvai kereskedelmi kirendeltségről volt szó, ami az értékbecslő szerint 52 millió dollárt ért, viszont áron alul, 23,3 millióért adták el egy offshore cégnek. Egy másik, nemzetközi értékbecslő (a Cushman & Wakefield) korábban 20 millió dollárra értékelte az ingatlant.

Az ügyészség által felkért “szakértő” ordító hibákat követett el, szerencsére maga az értékbecslés nyilvánosságra került:

1. Az ingatlan értékébe beleszámították az építmény alatti telket, miközben az végig szovjet, majd orosz állami tulajdon volt.

2. Az értékbecslő szerint az ingatlan “per, teher és igénymentes”. Hát nagyon nem az: az orosz államnak lényegében vevőkijelölési joga volt. Egyrészt a telek miatt, másrészt az orosz állami intézmények közelsége, nemzetbiztonsági szempontok miatt. (Vulgáris hasonlattal élve: egy budapesti lakás sem ér annyit, mint egyébként érne, ha alatta a telek valaki másé, aki mindenbe beleszólhat, plusz még mondjuk haszonélvezeti jog terheli.)

3. Az 52 millió dolláros árba beleszámították a lepukkadt épület felújítását is. Csak éppen senki nem újította fel az ingatlant az eladás előtt.

4. Hiányzik a szakvéleményből a tulajdoni lap…

5. Az ingatlan értékét egy moszkvai ingatlanhirdetési újság két számának árai alapján számolták ki. Szóval a referencia árak hirdetési irányárak voltak és nem megvalósult eladások szerződés szerinti tényleges árai. (Nagy különbség… Nem jutott eszükbe orosz szakemberekkel konzultálni?)

A fentiekhez képest már csak apróságok az olyan felületességek, mint az, hogy a szakvéleményben eltévesztették az ingatlan adásvételi szerződésének dátumát és az aláírók személyét.

A meggyanúsított volt moszkvai nagykövet szerint az orosz állam által vevőnek kijelölt offshore cég nevében az orosz titkosszolgálat két magas rangú tábornoka és egy Kreml közeli nagyvállalkozó emberei tárgyaltak. Az ügyészség a nevüket nem akarta jegyzőkönyvbe foglalni, nehogy nemzetközi bonyodalom támadjon…

Elgondolkodtató, hogy ugyanez az értékbecslő cég dolgozott az ügyészség megbízásából a Sukoró ügyön, ellentmondva négy másik értékbecslésnek.

Nehéz szabadulni attól a benyomástól, hogy ez egy haveri cég, amely vagy tényleg ilyen baromi amatőr, vagy – ami még rosszabb – politikai megrendeléshez igazítja az értéket.

Puzsér, a “nagyon ellenzéki” főpolgármester-jelölt persze nem így látja…