Sas István: Lehet, hogy az én javaslatomat plagizálta Deutsch Tamás

Csak nagyon elrontotta a megvalósítását. Az elektronikus szurkoló nyilvántartásról, a kártyás beléptető rendszerről én írtam a kormánynak egy projekt tervezetet 1998-ban. Az persze csak egy lehetőség, hogy innen vette az ötletet az akkori sportminiszter, hiszen számos más helyről is átvehette, nekem is a sikeres angol rendszer adta az ötletet.

Ha az ember költözik, rengeteg dolgot képtelen utána megtalálni, van amit sokáig, és van sajnos, amit már soha. Viszont a kezébe kerülnek rég nem látott iratok. Így jártam most én is, amikor más papírok keresgélése közben a kezembe akadt a 21 éve, 1998 júliusában írt projekt terv – ez a váratlan esemény inspirált a cikk megírására.

Akkoriban kivételesen, rövid ideig nem a sajtóban dolgoztam, hanem a Futuris Rt. nevű, lényegében állami tulajdonú cég egyik igazgatója voltam. A jövőre utaló nevét is én találtam ki, az 1997 végén alapított vállalat küldetése a modernizáció, az információs társadalom kialakulásának elősegítése volt Magyarországon. A cég rövid életű volt, mert az első Orbán-kormány felszámolta, arra hivatkozva, hogy az még az előző szocialista kormány kifizető helye volt. Persze tényleg volt egy-két olyan a cégbe ültetett szoci, aki csak a fizetésért járt be és semmit nem csinált, ám a cég munkatársainak túlnyomó többsége komolyan dolgozott, a cég feladata pedig fontos volt.

Szóval a stadionokon belüli (és az azokon kívüli közbiztonságra is ható) erőszak, huliganizmus és rasszizmus visszaszorítására javasoltam az elektronikus szurkoló nyilvántartás létrehozását országos adatbázissal, beléptető kapukkal és szurkolói kártyákkal. A kormány neki is látott a megvalósításának, de nem lett belőle semmi, mert amit csak lehet elrontottak. Nem kicsit, nagyon.

Elköltöttek több mint négy milliárd közpénzt valamire, amiből nem lett semmi. Ma már ez nem is lenne feltűnő, ilyen “kevés” pénz gyakran megy veszendőbe, hozzászoktunk már a sok milliárdos pénzszórásokhoz is. Akkor azonban ez még téma volt. Még azt sem értették sokan, hogyan nyerhetett a pályázaton az a cég, amely sokkal drágában kínálta a berendezéseket, mint a második helyezett.

Én egyébként a tervezetben azt írtam, hogy hosszú távon a beléptető rendszer nem csak hasznos, hanem nyereséges is lesz, hiszen nem túl drága és bevételt is termel. Azonban, ha mégis túl drágán vesznek számítógépeket, szervereket, kártyaolvasó készülékeket, beléptető kapukat, egyéb felszereléseket, aztán soha nem használják, akkor minden elköltött fillért veszteségként kell elkönyvelni. Illetve pontosítsunk, 51 millióért sikerült eladni egy részüket, a többi porosodó cucc a raktárból ment a kukába. Pontosabban az elektronikus hulladékot gyűjtő telepekre.

A másik gond az volt, hogy a beléptető kapuk nagyon lelassították volna a bejutást a stadionokba. Miért? Azért mert pont kapuból keveset vettek. Miközben én anno azt írtam, hogy a rendszer felgyorsíthatja a bejutást, mert nem kell majd sorban állni a jegypénztáraknál.

Azonban a legfontosabb oka annak, hogy a rendszert soha nem hozták létre, talán az volt, hogy a szurkolók, főleg a focihuligánok erősen tiltakoztak ellene. Márpedig a Fidesznek fontos volt, hogy jóban legyen a focihuligánokkal és számíthasson a segítségükre. Ha máskor nem, legkésőbb 2006-ban ez kiderült.

A tervezetben én még azt írtam, hogy fontos elnyerni a szurkolók támogatását, érdekelté tenni őket is a beléptető kártyák rendszerében. Ez sem ördöngösség, elég lett volna, ha a kártya a stadionok olcsóbb látogatása mellett egyéb kedvezményekre is feljogosította volna a tulajdonosát. Például bizonyos vendéglátóhelyek, sportszergyárak, ajándéktárgy üzletek stb. kedvezményt kínálhattak volna a regisztrált szurkolóknak.

Hiába Orbán és ezért az egész Fidesz kedvence a foci, ha még ezt sem tudták megoldani.

(Kiemelt kép: egy nigériai stadion bejárata…)