Konok Péter: Tévtanmese

„Azt is szeretnénk, ha a gyerekek az ősi kultúra, értékrend, az európai és keresztény értékek mentén élnék le az életüket, abban, ami a magyarság elmúlt ezer évének gondolatiságát meghatározta” – gagyogta s ragyogta Kásler Miklós, az embererős forrásminiszter a Klebelsberg Elintézmény Központ csinovnyik-avatóján.




„Nagyon magas azon gyerekek aránya, akik azért nem jól teljesítenek a méréseken, mert a családi háttérindexük alacsony. Vagyis ezekben a családokban nem a tanulás az első” – magyarázta nemrég a megtévesztő módon „közoktatásnak” nevezett tantárgy elégtelen bizonyítványát Palkovics László, a kóbor tudományok és egyetemek gyepmestere, az Innováció Inkvizítora.

„A családi lét értelme a nemzet fenntartása, és az emberi élet célja a gyermek […] Azt szeretnénk, ha a gyerekeink az ismeretek mellett jól neveltek, udvariasak lennének, felismernék a család értékeit, házasságot kötnének, és gyermekeket nevelnének saját maguknak és a magyar nemzetnek” – pöfögte el még Kásler Miklós, mint egy elégedett teáskanna, amin kissé megkopott ugyan a szép kék zománc, de még régi, békebeli darab, gyártotta az ópusztaszeri Új Élet MGTSZ.

Kásler és Palkovics, a két derék nergengszter, az előbbinek alighanem elmegyógyintézetben, az utóbbinak börtönben lenne a helye.

Nem tudom, mit jelent pontosan ez a „családi háttérindex”, olyan furcsán vegyesfelvágottnak tűnik, családi lét, az ugye manapság azt jelenti, hogy kádéenpésen gejl, szemforgató ájtatoskodás, istenhaza, nőnek konyhában karbantartó pofon, gyereknek nádpálca, férfinak nemzés inaszakadtig, míg a „háttérindex”, ez igazi sorosista ármánynak hangzik, háttér is meg index is, hogy a Pesti Srácok tűzze a kistafírungozott tollhegyére!

A feleségemnek is meg nekem is van egy rakás diplománk, doktorátusunk, afféle olvasó-író emberek vagyunk, nyelveken szólunk, ha kell (és ha nem, néha akkor is), még zongora is van itthon (bár csak elektromos), tiszta polgári miliő vagyunk, már ha a kilenc macskától eltekintünk. És, tessék elképzelni, drága Kásler-Palkovics úr: nálunk (jó, igazán persze nem is vagyunk, ugye, család, nem volt templomi esküvő, állami is csak úgy mellékesen): NEM a tanulás az első. Még csak nem is a második. Sokadik, most mit szépítsem, de legalábbis többedik. Na?! Mit tetszik szólni, micsoda fertő?



Még akkor sem lenne az első, ha a lányunk normális dolgokat tanulhatna az iskolában, nem erkölcstant, szentkorona-színezést, rovásírást, szentek életét, ilyesmit magoltatnának és csináltatnának vele egy hideg teremben, nem poliészter „ősi kultúrát”, egyszerhasználatos „értékrendet”, hanem érdekes és értelmes dolgokat, és netán jutna egy rigli a vécéajtóra, mert most nem jut.

Márpedig rigli nélküli klotyóban könnyen elillan az „udvariasság”, Kásler úr, bizony. Mikor rányitják az ember gyerekére a rögvalót. (A vécépapírról pedig, ami nem létezik, ne is tétessen említés.)

Érdekes és értelmes dolgokat tanulni sokszor élvezetes dolog (lenne), de bizony még az sem maga az élet! Sőt, a munka sem, bár ezt, gondolom, éppen nem egy politikusak kellene magyaráznom.

A gyerek nálunk, ebben a hordában, amit aljas módon családként használunk, nem emberi erőforrás, nem jövőbeni adóalany, nem potenciális ágyútöltelék, nem valami szaros statisztikai adat, hanem… nos, hát gyerek. Ember. A társunk. És nem a nemzetnek neveljük.

Igazából nem is nevelünk. Élünk, mindenekelőtt. Együtt. Próbálunk legalábbis, bár sokan igyekeznek azon, hogy ne sikerüljön. Tök jó lenne, ha az életbe a tanulás öröme is beletartozna, de most az jórészt kínos nyűg csak. A „hazáról” most nem ejtenék szót, Kásler-Palkovics úr. Azt önök árulják, kicsiben és nagyban. Amit el tetszenek követni, az a bűnszövetkezetben elkövetett, előre megfontolt jövőárulás minősített esete.

De mi itt leszünk még akkor is (már ha lesz még hol lenni), amikor Kásler-Palkovics úrék, de még a Gazduramjuk is rég csúf, barna kis pacává fakultak már a történelem egy eldugott, baljós lábjegyzetében.

Amikor talán megint öröm lesz a tanulás – egy az élet sok öröme közül.

Nem az első, csupán az egyik.



 
A Zóna független sajtótermék, kérjük, támogassa működésünket – együtt fenn tudjuk tartani a független magyar sajtó maradékait is. Önök nélkül nem sikerülhet. Ha fontosnak találja ezt, Patreon-oldalunkat itt találja. Minden támogatást köszönünk!