Konok Péter: Puskák és galambok

Szent Ferenc-szobrot avatott a minap a Nemzet Exorcistája, Semjén Zsolt. Avatóbeszédében elmondta, hogy Szent Ferenc nem valamiféle hippi volt, hanem az illiberális, újsütetű kereszténydemokrácia rendes előfutára.




Ez tulajdonképpen eléggé érdekes elképzelés ahhoz, hogy teológiai újításnak tekintsük, vagy legalábbis vallástörténeti irányváltásnak, amit el is várhatunk Semjén Zsolttól, hiszen teológiai végzettséggel rendelkezik, szakdolgozatát egyenesen arról írta, hogy Mick Jagger a sátán, bár ezt – amint azt a Hobo Blues Band egy korai zsengéjéből tudhatjuk – előtte már ezerszer leírták mások is. Persze, ha rosszindulatúak vagyunk, akkor az Állatöldöklő Szent Ferenc képe akár a semjénita eretnekség tételének is tűnhet újdonsága miatt, de ne legyünk rosszindulatúak, ne legyünk Semjén Zsolt.

Semjén Zsolt azt is kifejtette, hogy a világ egy kert, amit a Teremtőtől kaptunk, hogy sáfárkodjunk vele. Sáfárkodásban Semjén Zsolt éppenséggel elég jó, bár akár kufárkodásnak is nevezhetnénk, amit rokonaival, barátaival és üzletfelivel művel, várható nemsokára egy szép nagy freskó az ország homlokzatára, „A kufárok kiverik Jézust a templomból”, ugyanott műanyag feszületek és szeretet hirdető brosúrák jutányos áron kaphatók. Ez az elképzelés amúgy, hogy a világ azért van, hogy az ember fel- és kihasználja, visszatérő érve a legkülönfélébb figuráknak, akik csupán egy dologban közösek: hogy az ökoszisztémát részint erőforrásként, részint hulladéklerakóként szemlélik. Ahogy egyébként az emberiséget is: termel és fogyaszt, a többi le van szarva.

Semjén Zsolt sajátos műfaji ellentmondásba keveredett, mikor világi Hubertus-misét celebrált egy Szent Ferenc-szobornak (bár Szent Hubertus is éppenséggel akkor indult el a szentség – és a rövidital-márkává válás – rögös útján, mikor végül NEM lőtt le egy szarvast).

Semjén Zsolt számára etikus dolog legyilkolászni mindenféle állatot, hiszen az Isten is arra teremtette őket. A vadászok is általában etikus fickók, olyannyira, hogy az Országos Magyar Vadászkamarának például van Etikai Bizottsága, ami például azt szokta kivizsgálni, hogy etikus dolog-e emberek kutyáit lelődözni. Mint pár éve, amikor hírré vált, hogy néhány kedélyes stüszikalapos lesipuskás Szalkszentmártonnál (ismét egy szent, aki a köpenyét megosztotta egy koldussal, ez ma Magyarországon lassan egyenesen bűncselekmény lenne) lelőtte és a Dunába hajította egy arra túrázó francia pár kutyáját. Az esetből – rengeteg hasonló esettel szemben – ügy lett, mert a franciák nem voltak hajlandóak belátni, hogy a dolog etikus volt.




És akkor összeült az Országos Magyar Vadászkamara Etikai Bizottsága, és etikai vizsgálatot indított.

Az etikai vizsgálat hajnalán az Országos Magyar Vadászkamara jó meleg frottírzoknit húzott, keki vadászkabátot és túrabakancsot vett fel, fejébe fácántollas stüszikalapot nyomott, stampedli ágyaspálinkát fogyasztott, majd ellenőrizte etikai távcsöves puskáját, és így kiáltott: “Hallali!”

A sűrű morális ködben rejtőző etikát jól képzett etikai hajtók zargatták fel. Ez nem veszélytelen feladat, hiszen az etika – különösen, mikor területét védi, vagy kicsinyeiről kell gondoskodnia – félelmetes ellenfél is tud lenni.

A hajtók, valamint a velük lévő kopók azonban jó munkát végeztek. A riadt etikát az Országos Magyar Vadászkamara vadászlese elé terelték, ahol ő több lövéssel sikeresen leterítette, majd az elpusztult etikát megvizsgálta. Szép, kifejlett etika volt, bár agancsa enyhén aszimmetrikus, ezért trófeája nemzetközi díjakat nyerni sajnos nem fog. Testét az Országos Magyar Vadászkamara fekete terepjárója mögé kötözve vidám nóta és vadászkürtök rivalgása közepette vontatták be az Országos Magyar Vadászkamara Etikai Bizottságának vadászkastélyába.



A sikeres etikai vizsgálat lezárultát az Országos Magyar Vadászkamara etikai vadászbállal ünnepelte. Az etika bélszínjéből gulyást főztek (a kissé száraz erkölcsű húst előtte nehéz vörösborban pácolták, borókabogyóval, babérral, aszalt szilvával ízesítették), és a lelőtt vad tiszteletére néhány kupica jégbe hűtött Hubertusszal koccintottak.

Az etika irhájából szőnyeg készül az Országos Magyar Vadászkamara villájának kandallója elé, egyik patájából pedig Semjén Zsolt morálteológus és alkalmazott fővadász irodájába szánt egyedi etikai köpőcsészét faragnak.

A vadászat során tévedésből lelőtt hajtókat az Országos Magyar Vadászkamara saját halottainak tekinti, családtagjaik pedig az etika húsának kevésbé értékes részeiből és belsőségeiből összeállított ajándékcsomagokat kaptak.

A véletlenül puskavégre került kopók testét rituálisan a Dunába dobták, így megadva a tiszteletet az állatoknak, a Dunának, és külön Semjén Zsoltnak. A vadászok viselkedése a bizottság szemében alighanem teljességgel etikus volt.

Assisi Szent Ferencet viszont kétségkívül elítélte volna az Országos Magyar Vadászkamara Etikai Bizottsága, hiszen hogy adja már magát ez a hippiskedés, meg madarakkal és más állatokkal való társalkodás? Amúgy őt az egyház is kis híján eretnekké nyilvánította, mert jó ember volt (és nemigen szerette a kufárokat, lévén korábban maga is kufárként élt). Semjén Zsoltot viszont senki sem fogja eretnekké nyilvánítani, hiszen kifejezetten rossz ember. Legfeljebb abból lehet baja, ha kiderül: titokban Rolling Stonest hallgat.

Az ugyanis igen nagy bűn, és nem is lenne etikus. Olyan hippis.