Konok Péter: Nemzeti oltóanyag

Nemzeti oltóanyaggyár, az lesz, mondta el a nemzet Müller Cecíliája, ott gyártják majd – nyilván – a nemzeti oltóanyagot, egyszerű ez, mint a kétszerkettő, na, hány ujjamat mutatom, Smith, kérdezi O’Brien elvtárs, a Belső Párt tagja, és a válasz, az ujjak száma, nos, kézenfekvő, nemzeti oltóanyag, punktum, oszt’ jónapot.

A nemzeti oltóanyag abban különbözik más, nemzetietlen (és másnemzeti) oltóanyagoktól, hogy nemzeti. Ettől persze kétséges, hogy oltóanyagként is szuperál-e, hiszen az oltóanyagok alapesetben nem állnak kapcsolatban Álmossal, Előddel, a csodaszarvassal és a turulmadárral, de még Horthy Miklós peches fehér lovával sem, akinek az a dicstelen szerep jutott a történelemben, hogy Horthy Miklóst hordozhatta hátán. Más oltóanyagok, miszerint vakcinák legyengített vírustörzseket tartalmaznak, hogy ezáltal beindítsák az szervezet immunreakcióját, kombinált oltások esetében akár több törzset is, akár éppen hetet, Keszi, Kürtgyarmat, Hapci, Puskás, Bozsik, tödőgümőkór, torokgyík, de a nemzeti oltóanyag törzsei erősek, mint a cseresznyepaprika, szigorúan engedélyezett élelmiszerszínezékkel és genetikailag helyeselhető állományjavítókkal dúsítva, és büszkék, mint a fehérvári huszárok egy-egy csoportos nemi erőszak után idogálva.




A nemzeti oltóanyag nemzeti nagylétünk kvintesszenciája, a Magyar Panacea. Történelmünk teljes átoltásával ez a történelem mintegy helyrebillenthető, a múlt a jövő elvárásaihoz alakul, hogy sajátos visszafelé ható igeidőket indázzon és gyökerezzen az egyszervolt rögvalóba, és úgy-lett-légyenné tegye a holnemvoltat, ahol a kurtafarkú malac túrja víg ormányával a múlt édesdús humuszát. A nemzeti oltóanyag kisimítja a vastag bőrt a múlt ráncos pofáján. Szvatopluk nagyfejedelem gondosan elolvassa a kisbetűs záradékot a tartós földbérleti szerződésen, és önként, nemzeti rockot dalolva adja át minden birtokát az ideigenesen beállomásozó magyar csapatoknak; Muhinál szájkosarat s pórázt rakunk a kutyafejű tatárokra, akik onnantól a Magyarok Pincsije néven lesznek közrettegettek a Nyugat alkonyától vöröslő Európában; Mohácsnál a győztes csata után Lajos királyunk kétszáz vegyesen világrekordot állít fel a megduzzadt Csele-patakban, miközben az éppen időben érkező Szapolyai vajda búsan közli vele, hogy bizonyos Székely Dózsa György hősi halált halt a csatamezőn „Éljen soká a feudalizmus!” feliratú zászlaja alatt; Aradon az orrát lógató Ferenc Jóska búsan aláírja a Magyar-Osztrák Monarchia megalapítását, hogy azután I. Deák Ferenc magyar császár és osztrák király alatt sosem látott fellendülés köszöntsön az egykori Habsburg örökös tartományokra; 1920-ban Magyarországhoz csatolják Trianont; és 1944-ben… nos, mi 1944-ben ott sem voltunk, mindent azok a rohadt németek csináltak.



A nemzeti oltóanyag fertőtlenítő hatású lesz, évszázados gyalázatokat is pillanatok alatt el lehet tüntetni vele, spricc és huss, és a magyar név megint úgy csillog majd, mint újkorában, ha most rendeli meg, kap hozzá grátisz nemzeti szemfedőt. A nemzeti oltóanyag fellendíti a kultúrát, Barguzinból visszatér Petőfi Sándor, és lelkesen szelfizik a Demeter Szilárd Irodalmi Múzeum lépcsőjén, bár az eső esik, de feljelentős tömeg gyűlik össze, hogy a Költővel együtt kiáltsák a Nemzeti Oltóanyag Dalának refrénjét: „Jobb egy lúdnyak két tyúknyaknál”, és az eseményt közvetíti a nemzeti köztelevízió. A nemzeti oltóanyag gazdasági csodát okoz, minden nemzetpolgárnak ötöse lesz a lottón, aztán a következő héten is, kivéve azoknak, akiknek négyese, hogy ne váljon a dolog unalmassá. A nemzeti oltóanyagtól mindenki olyan lokálpatrióta lesz, hogy ki sem akar mozdulni többé Budapestről, Pest megyéből, vagy ahová született, és mindenki mindörökké csak az állandó lakcímén akar majd tartózkodni, mert azt annyira szeretni fogja. A nemzeti oltóanyagtól a nemzet egészséges lesz, semmi szükség nem lesz többé kórházi ágyakra, orvosokra, ápolókra, bíp-bípelő gépekre, valamint semmiféle gyógyszerre, már, ugye, a nemzeti oltóanyagon kívül. Aki ennek ellenére beteg lesz, elveszíti nemzeti jellegét, és aláhullik a nemzetietlen, taknyos-nyavalyás pokolba, ahová való.



Csodálatos lesz a nemzeti oltóanyag, amit a tenderrendszerben terjeszkedő Nemzeti Oltóanyagboltokban lehet majd potom áron beszerezni. Szinte minden bajra, nyűgre és nyílra jó lesz. Szinte mindenre.

Sajnos, a koronavírus ellen nem nyújt majd védettséget, mert mindenre csak az MLM-rendszerekben értékesített csodaszerek jók, és a nemzet fennkölt dolog ám, nem valamiféle átverős pilótajáték, csak rohadtul úgy néz ki.

De ha megvalósul a nemzeti oltóanyag, akkor a nemzetnek nagyon jó lesz. Azt a koronavírus-izét meg majd megcsinálják a csigazabáló franciák, az emberevő pápuák, az erkölcstelen svédek, vagy ne adj isten, azok a huncut zsidók. Valakik.

Mert hát úgy őszintén: ez ki a francot érdekel?