Konok Péter: MÁZ

Szóval, átfestették a Viking Sigyn szállodahajó egy részét, legalábbis a dél-koreai Yonhap hírügynökség szerint, és én azon veszem észre magam, hogy hajlamos vagyok inkább hinni a dél-koreai Yonhap hírügynökségnek, mint más, elvileg hasonló hírügynökségeknek, amikre nem akarok ujjal mutogatni, de nevükben hordozzák azt, hogy „magyar”, meg azt, hogy „távirati iroda”, így megy ez mifelénk újra (mindig), ha lenne Szabad Európa, megint azt hallgatnám a néprádió helyett, még akkor is, ha nem lenne szabad.

Én egyáltalán nem akartam írni a Hableány tragédiájáról, nem értek a víziközlekedéshez, bár évekig eveztem, de valahogy minden hozzáértő kommentelő évekig evezett, híres úszómester volt a nagypapája a Dagályban, vagy látott már árbocon Onedin kapitányt. De azért az nagyon durva volt, hogy egy fél ország nézte újra és újra a videót, ahogy a Viking Sigyn maga alá gyűri a kishajót, miközben hallgatta, ahogy a rendőrség tök az ellenkezőjét magyarázza, mint ami világosan látható, nem, nem a Hableány kóválygott az üzlettársi szállodahajó elé, hanem az tiporta el, és egy fél ország dühöngött, hogy „ez nem lehet, basszus, hát belehazudnak a pofánkba”, és egy fél ország nézte döbbenten, hogy röpke ellenőrzés után a Viking Sigyn szépen elhajózik Passau felé, mint Louis, a fűtő az Új-Hebridákra, mert hát ilyen nyomrögzítők meg helyszínelők sem vagyunk többnyire, de azért csak azt súgja (persze becsapható) józan eszünk, hogy egy ilyen vizsgálatot nem tíz perc alatt végez el Kovács törzsőrmester egy elemlámpás okostelefonnal, hanem több idő és eszköz kell hozzá, ami világossá is vált, hiszen amint a Viking Sigyn megtért messzi útjáról, Magyarországon jól megvizsgálták újra, de ha Columbo hadnagy két hét után toppan be, hogy „az még az eszembe jutott…”, annak már nemigen van drámai hatása, szóval nem igazán értem ezt az új vizsgálatot, megnézték, hogy szépen megszáradt-e már a festék a hajó orrán?

Valahogy divat errefelé ez az átfestés. Valami gond van? Átfestjük, lemázoljuk; rózsaszínre a múltat, vidám Horthy-kort festünk, csupa lillafüredi Palotaszálló (népszövetségi kölcsönből), ropogós francia frankok (még nyomdafestéktől szaglanak), pirospozsgás cselédlányok (de édes ez az Anna, szinte beléharapna az ember!), fess katonatisztek (vérfolt a fehér kesztyűn, majd kimossa valami koránhaló mosónő), finoman jogkorlátozott zsidók (mi, kérem, ott sem voltunk), átmázoljuk a jelent is, ha kell, a törvény nem hajléktalanellenes, hiszen hajléktalannak lenni nem jog, a szegénység mint szó sem létezik, csak vannak, akik rászorulóbbak a többinél, nem elloptuk, megvédtük, hogy én?! miféle kastélyt?, huncut, aki rosszra gondol, vastag festékréteg mindenre, „tisztasági festés” a piszkos foltokra, ugye, ha hófehér a plafon, az egész szoba világosabbnak és tágasabbnak látszik?

Szép, hófehér immár a Viking Sigyn orra, nincs rajta semmi makula, eltiport emberek tétova nyoma, hiszen az élet megy tovább, és ki az, aki többezer euróért egy halálfoltos hajón szeretne utazgatni? (bele sem merek gondolni, hogy hányan vannak persze, akik még felárat is fizetnének a frivol borzongásért), hogy vizsgálat? hát mit kell itt kivizsgálni, balszerencse, a sors forgandó, mint a részvényárfolyam, ma hossz, holnap bessz, én a tiédet, te az enyémet, holló a hollónak, mindent elfed a máz.

Lefestett ország, ahol védelemnek hívják a szégyen és az aljasság pengekerítését, ahol főpapok szentelnek mozdonyokat (és majd tankokat is, ha kell), ahol szakértők magyarázzák el a nyilván-nemvalót, ahol kettő meg kettő annyi, amennyit a Párt akar, akár négy is lehet, de még az sem igaz.

Volt már ilyen. Nagy festők, piktorok, patyomkinok és sztálinok. Médiacézárok és írófejedelmek. Vagy maga a Mázoló, akiről Brecht így írt (Eörsi István fordítása):

Szólt Hitler, a mázoló:
Kedveseim, hadd lássak neki!
S láttuk, hogy mészlevet hoz vödörben,
s a német hazát átkeni.
Az egész házat átkeni.

Folyik a kenés, dolgoznak az ecsetek. Átfestik a Viking Sigynt, és átfestik bőszen az ország hajóját is. Több réteg máz alatt alig látszik már rajta régi, patinás neve: „Titanic”.