Konok Péter: Intézményes kannibalizmus

Egy társadalomban, amely az embereket manifeszt módon humán erőforrásnak tekinti, teljesen logikus, ha a súlyosan meghibásodott erőforrások javítását nem tekintik rentábilisnak, ugyanakkor elutasítják azt, hogy a humán erőforrások saját maguk ítéljék meg állapotukat és annak élhetőségét.

A járvány csak egyfajta ürügy a hatalom saját, immanensen lidérces logikájához.

Az államosított preambulum-kereszténység elveinek teljesen megfelel a betegek halálának meggyorsítása, amennyiben ezt intézményes, illetékessé tett tekintélyek szentesítik, miközben az eutanázia bűn, az állam tulajdonának önkényes, felelőtlen rongálása. Bizonyos betegek – most éppen a koronavírusosak – magasabb spektákulum-potenciállal rendelkeznek más (unalmasan megszokott) betegeknél. Megreparálásuk (gyógyításuk) attól függően válik nemzetstratégiai kérdéssé, vagy éppen járulékos veszteséggé, hogy munkaerőként és hivatkozási alapként, a hatalom identitásának elvi alapjaként mekkora szükség van rájuk.

Pártállamunk valójában sajátosan haszonelvű, menedzser-szemléletű posztmodern teokráciává válik, amely hatalmát a fizikai világ felett metafizikai síkon is kiterjesztené, a diskurzust monológgá változtatja, önmagát az idők beteljesedésének tekinti. Virtualitása rémes rögvalóvá tapad össze, aktuális taktikái (stratégiája nincs, nem is volt soha) konkrét emberi életek feláldozásával mérhetők.

Magyarország államformája patologikus intézményesített kannibalizmusként definiálható, már ha az embernek van gusztusa hozzá, hogy definiálja. Képesebb-szagosabb eszközökkel megfogalmazva az ország hala (fejétől a farkáig) maga vált A Bűzzé, vagy marxi parafrázissal élve a halott, megalvadt politika vámpírként élősködik a (köz)életen. Ez itt az újraegyesült Kazohinia, ahol az embertelen hin technokráciát a behinek lángoló, széteső illogikájával igazolják, és erre határozottan van társadalmi igény.

Itt élned, halnod úgy kell, ahogy ők akarják, de mindez akkor válik lényegivé, ha te is úgy akarod, ahogy ők akarják, hogy akard. Életed és/vagy halálod csak az ő érték-koordinátarendszerükben válhat számodra VALÓSÁGOSSÁ. Ez a valóságosság pedig nem más, mint a konkrét létezés tagadása, amelyben a hatalom önmagát tekinti az egyetlen lehetséges hivatkozásnak, egyben pedig (az ellentmondás csak látszólagos) minden hivatkozások legjobbikának.

És ez láthatóan működik.