Konok Péter: Hogyan halt ki a magyar orrszarvú?

Elpusztult az utolsó szumátrai orrszarvú, és ezzel kihaltak a szumátrai orrszarvúak.

A bolygó kicsit megint szegényebb lett (amúgy naponta pusztítunk ki állat- és növényfajokat, csak nem mindegyik ennyire látványos, a többségük aprócska állat, unalmas gizgaz, senkinek sem hiányoznak, ahogy majd mi sem fogunk hiányozni senkinek, mert nem lesz már, akinek hiányozzunk). Kevésbé ismert, hogy miként pusztult ki a magyar orrszarvú, amiről sokan azt sem tudták, hogy létezett. Pedig sajátos módon: örökbefogadás által, mikor 2018 októberében Orbán Viktor örökbe fogadott egy rinocéroszt. Ez kétségtelenül egyedülálló eset a biodiverzitás csökkentésének szomorú történetében.




– Nos, uraim, mivel három percben sikerült letudni a mai kormányülést, megvitatni a lakhatás, az egészségügy, az oktatás, a gazdaság, a határvédelem, a külpolitika, a szociálpolitika, és más marhaságok állítólagos problémáit, valamint ezekre kielégítő megoldásokat találni, új számlákat nyitni az Ofsór-szigeteken, illetve betiltani ezt-azt, átírni a történelmet, és végre kimondani néhány úgynevezett költőről, hogy a faszom sem érti az ajvékolásukat, van itt egy fontos kérdés. Mi legyen a nyíregyházi állatkertben örökbefogadott orrszarvúm neve?

– Főnök, van orrszarvúd? Zsír!

– Bizony, Zsolti, örökbe fogadtam egyet.

– Családtagnak számít?

– Érdekes kérdés. Gondolkodom a kiházasításán, de nem tekinteném igazán beltagnak. Azért lehet, hogy megnyer majd egy-két kisebb tendert.

– De Főnök… ha nem családtag, akkor lelőhetem? Régi vágyam orrszarvút lőni.

– Nem lőheted le, Zsolti. Rossz sajtója lenne. Tessék, Szilárd, miért kezdtél olyan intenzíven nyálzani?

– Ha a Zsóti mégis lelőhetné, főznék belőle pőrkőtet. Bográcsba’, nyúljával.

– Fasza. Egyéb hozzászólás? Gyurka?



– Azt olvastam egy könyvben, hogy az orrszarvú szarva többet ér az aranynál. Talán alapíthatnánk egy orrszarvúszarv-alapot, amire a Pallas Athéné Alapítvány alapozhatna.

– De hol van piaca az orrszarvúszarvnak?

– Kínában. Afrodiziákumnak hiszik.

– Nem szeretem ezeket a füves reggae-arcokat az afroizéákus loboncaikkal. Ismerős Arcokat hallgatok, és pálinkát iszom hozzá.

– Hogy? Ja, dehogy! Az afrodiziákum potencianövelő.

– Potencianövelő? Akkor talán nevezzük az orrszarvúmat Dózsa Lászlónak? Vagy Borkainak?

– Nem is tudom. Dózsa a mi univerzális hősünk, forradalmi pantheonunk svájci bicskája. Egymaga csatolta vissza ötvenhatot. Borkai meg… Méltatlan lenne az orrszarvúra nézve. Ráadásul a Bayer…



– Tényleg, mi van a Bayerrel? Rég hallottam róla.

– Hát… szóval azt írta az orrszarvúról, hogy “nagy, büdös, horgas orrú kóser disznó”.

– Basszus. Pedig valami kedves név kellene… nem is tudom… Bambi?

– Khmmm… az orrszarvú nem valami kecses állatka.

– Jaj, Zsolti, köszönöm az értékes megjegyzést. Te meg például, ugye, kereszténynek nevezed magad… a fene gondolta volna, hogy ekkora gond egy ilyen orrszarvú. Na, uraim, meg is jött az ügyben indított átfogó nemzeti konzultáció eredménye: mi, magyarok, arra szavaztunk, hogy „Csülök” legyen a neve.

– Csülök? Amit a Szilárd pacallal szokott főzni? Főnök, akkor… esetleg mégis lelőhetem?

– Jó, tegyünk csattanós pontot a dolog végére. De Szilárd, figyelmeztetlek: ha megint elcsípősözöd nekem azt a kurva pörköltöt, a fejedre húzom a bográcsot, mint egy mucsai Darth Vadernek!