Konok Péter: Focipályaválasztás

Mint kiderült, két fizetős focipálya is épül a régebben közparkként, ma ingatlanberuházásként és társadalmi csatatérként funkcionáló Városligetben.

Területfejlesztés történik, ugye.

Mikor Kőbányán laktam (mert oda születtem, ott is nőttem fel), a házunkkal szemben volt a Leőwy Sándor Úttörőház, az úttörőház mellett meg egy szép, lapos tetejű, egyik irányba lankásan lejtő mészkőszikla. Sokáig egy igazi vadászrepülő is állt rajta, minden gyerek nagy gyönyörűségére, de aztán azt lelaktuk, elvitték, maradt a domb (még egy kis, lakásnyi barlang is volt az oldalában, ami valamikor, a ködösen rémes múltban tényleg lakásként szolgált). A környék egyetlen olyan szánkózóhelye volt, ahol kisebb gyerekek is csúszkálhattak, telente tömegesen zajlott a nagy, vidám vircsaftolás.


Aztán jött a rendszerváltás.

A Leőwy Sándor Úttörőházból Kőbányai Szabadidő Központ (KÖSZI) lett, a tanácselnök helyére meg polgármester került, a jó György István (akkor még SZDSZ-es volt, de tökmindegy), utóbb, 2014-ben szép titulussal (immár persze a Fidesz színeiben) a Fővárosi Kormányhivatalt vezető kormánymegbízott, majd mindmáig a Miniszterelnökség területi közigazgatásért felelős államtitkára. A KÖSZI igazgatója meg hogy-hogy nem, György úr valami rokona, barátja, üzletfele, kliense, kitudjamije lett, aki először valamiképpen megszerezte a szomszédos Bánya utcai iskola tanuszodáját (és hagyta teljesen szétrohadni), majd kitalálta, hogy a KÖSZI színházterme remek arra, hogy jó pénzért koncerteket, lakodalmakat és céges bulikat rendezzenek benne (szombatonként hajnalban keltem, piacon dolgoztam; péntek esténként többnyire egy-egy lagzi dübörgött, és minden második héten a Prognózis nevű könnyűzeneipari vállalkozás klubja vonyította hajnalig, hogy „Ééén az időőőt nem sajnálom, csak élni szeretnééék”, én meg csak aludni szerettem volna, meg még párszáz ember a lakótelepen – ezzel a Prognózissal a mai napig ki lehet engem űzni a világból). Viszont nem volt elég parkoló (mert a rendezvények látogatói jellemzően autóval érkeztek esténként és távoztak hajnal felé). Úgyhogy az igazgató kitalálta, hogy lebetonoztatja a szánkózódomb alját. Erre persze még ő sem kapott egyenes engedélyt, mivel a domb a Rottenbiller-park része volt, közvetlenül a játszótér mellett. Úgyhogy focipályára kért és kapott engedélyt. Négy bazinagy reflektor, beton, magas kerítés: megépült a focipálya (szánkózni így már nem lehetett többé), de csak jó pénzért lehetett (volna) használni az addigi közparkot (ki volt téve a tarifa, meg a nagy tiltótáblák: Belépés csak fizető vendégek részére!).

Persze senki sem fizetett érte, csak nyári éjszakákon jött néhány kigyúrt kopasz, felnyomták a reflektorokat, kitették a magnót, ittak, üvöltöttek hajnalig, a felturbózott kocsijaikat bőgették, néha belerúgtak egy labdába is – mint kiderült, önkormányzati alkalmazottak voltak, az őrző-védő szolgálat emberei (a lakótelep közben csukott ablakok és a reflektorok miatt behúzott sötétítőfüggönyök mögött fulladozva próbálta kizárni a zajt, akárcsak a Prognózis-verte péntek éjszakákon).




Azután az igazgató „a rossz kihasználtság” miatt felszámolta a focipályát, és – láss csodát! – arra már kapott engedélyt, hogy a focipálya helyén parkolót alakítson ki. A kerítést elbontották, a reflektorok maradtak. A park egykori legszebb részére, közvetlenül a játszótér mellé odakerült a szép, betonozott parkoló, a gyerekek a ki-beálló kocsik mellett, a benzingőzben hintáznak-homokoznak. A geológiailag és paleontológiailag is érdekes, kövületekkel teli mészkősziklát sittel borították be, arra füvet ültettek (mert szeretik ám a természetet), a mögötte lévő ősfás részt kiritkították, oda felhúztak még egy bárt és a hozzá dukáló teraszt.

Területfejlesztés történt, ugye.

És közben nyilván azon sopánkodtak, hogy a mai gyerekek már se szánkózni, se focizni nem akarnak. Elfajzott egy világ ez már, mindenki csak otthon nyomogatja a telóját meg a tabletjét meg a laptopját.

Olyan szép, hogy vannak ilyen állandó dolgok. Illetve hát egyáltalán nem szép. Csak olyan jellemző.

 
A Zóna független sajtótermék, kérjük, támogassa működésünket – együtt fenn tudjuk tartani a független magyar sajtó maradékait is. Önök nélkül nem sikerülhet. Ha fontosnak találja ezt, Patreon-oldalunkat itt találja. Minden támogatást köszönünk!