Konok Péter: Csípős mehet bele

– Poloska?
– Poloska. Ágyi poloska, hogy pontosabbak legyünk.
– Ez fontos?
– Persze, hogy fontos. Ezért is csökkentjük az ágyszámokat. Kevesebb ágy, kevesebb poloska, ez a jelszavunk.




– De mivel magyarázza a poloskák megjelenését, kórházigazgató úr?
– A helyes megszólításom: betegerőforrás-gazdálkodási csődtömegtakarító kórházkancellár.
– Értem. Szóval?
– Behurcolták őket.
– Kik?
– Nézze, én nem akarok vaktában tippelgetni, meg ujjal mutogatni, de ezek a betegek, szóval, érti… nem egészségesek, na! És találtunk egy fakockát is a proszektúrán.
– Rémisztő!
– Bizony. Ürgebőrbe volt varrva. A szakértőink még vizsgálják, de lehet, hogy poloskás ürgebőrbe.



– És mit tesznek a poloskák ellen?
– Homeopátiával védekezünk,
– Homeopátiával?
– Bizony. Tudja, rokonszenvi gyógymód. Egy szimpatikus rokoni vállalkozótól rendeltünk százezer lapostetűt.
– A lapostetű jó a poloska ellen?
– Hát persze! Jönnek a dolgozók meg a betegek, panaszkodnak: “Viszketek, biztos poloskák csíptek össze”, mi meg mondjuk, hogy “Á, dehogy, szó sincs róla! Ön csak tetves.” Mondhatni, technikai koalícióra léptünk a tetvekkel a poloskák ellen. Meg imádkozunk is.
– A kórházban?
– Bizony. A sebészeti műtő helyén kialakítottunk egy szép kis Makovecz-kápolnát, nagyképű lapostévével. Ráment tízévi költségvetésünk, de megérte.
– A lapostévé a lapostetvek miatt van?
– Nem, a nagyképűség miatt. A laposság csak véletlen egybeesés. Amúgy is csak foci megy rajta, meg a köztévé híradója, szóval mindenképpen lapos, ha érti, mire gondolok…
– Ön finom, bújtatott kritikát fogalmaz meg a közmédia színvonalával szemben?
– Távol álljon tőlem. Csak gondolok a jövőre. Minden rendszernek szüksége van a hozzám hasonló szakemberekre.
– Feljegyeztük. És értek már el sikereket?
– Igen, nagyon szépeket mondott rólunk az Apáti úr.
– Nem úgy értem. A poloskaellenes harc frontján.
– Ott nem. Viszont nincsenek már patkányok a kórházban.
– Szintén homeopátia?
– Dehogy! Csak nem találtak már semmi ehetőt a konyhán.