Hírvadászat

Hát akkor miről írjunk ma? Ja, persze, arról az izéről… na, arról nem. Az ellenkezőjéről pláne nem, de még a harmadikról sem, korai volna. Van itt egy tanulmány a középkori térképészet kezdeteiről, metszetekkel, na arról sem, egyrészt rajtam kívül embert nem érdekel, másrészt a kommentelők megszakértenék, mint mindent, és, mint tudjuk, mindegyikben egy-egy Mercator vagy Vörös Erik veszett meg.

A dunai balesetet nem érdemes említeni, nálunk mindenki Tengerész Henrik, embert nem tudnék mondani, aki még nem magyarázta el a fészbúkon, mi történt, sőt, olyant sem, aki ne hülyézte volna le a másik tízmillió tengeri medvét. Az egy dolog, hogy emberek haltak meg, tisztelni kéne az emléküket, az egy másik, hogy itt elkezdődött valami vizsgálat, talán illene kivárni a végét, ez mind nem fontos, a fontos az, hogy a Málcsika hülye, a Pista bácsi még hülyébb, és az egészről az újságárus Józsi tehet. Persze, hogy a politika a vétkes, ők folyatják a Dunát, ha esetleg nem volnának politikusaink, állna itt a nagy Duna a saját mentében, vakarná a fejét, és kérdezgetné a járókelőket, hogy ő akkor most merre folyjék, hol találja a Fekete-tengert? Ugyanígy vétkes maga a Nap is, mert minek ment le. Ugyan Józsué óta nem tudunk példát arra, hogy megállt volna (és Jerikónál is csak kis ideig tette), ha most nem megy le, az a nagy hajó látta volna a kicsit, dudál neki, mint egy taxi, és akkor majd egy szemvillanás alatt kitér. Mondom én, ezzel nem érdemes foglalkozni, mindenki jobban ért hozzá, ráadásul mindenkinél. Ha nem tragédiáról lenne szó, paródia lenne, hozzá sem kéne írni semmit, így is megállná a helyét, ahogy van.

Különben is a közvélekedés már kezdi tudni, hogy a sajtó a hibás. A sajtó, ami dezinformál, valószínűleg a Bilderberg-csoport, a kormány vagy a Stanci néni megbízásából, mert az nem lehet, hogy magától ír hülyeségeket. Az főleg nem elképzelhető, hogy a kedves kommentelők a saját két szemükkel láthatták a sajtótájékoztatókat élőben (vagy nem láthatták, mert akkor épp szakértettek, tanácsot adtak Olaf Tryggwässon norvég tengeri királynak a Hosszú Sárkány építéséhez), ugyanis ezeket közvetítették, ezeken hangzottak el azok az alapvető információnak szánt szamárságok, amiket reklamálni méltóztatnak. Mármost, annál, ha a sajtónak nem mondanak semmit, csak egy rosszabb van: ha mondanak valamit, és az a valami történetesen marhaság. Mást írni nem is szabad, nem is lehet, még sajtóper lesz belőle, azt írni, amit mondtak még mindig valamivel biztonságosabb. Hiszen még az áldozatoknak tisztelgő szerb hadihajó miatt is kisebb belháború tört ki: volt, aki azt reklamálta, hogy miért fehér (mert fehérre van festve), volt, aki nem látott rajta ágyút (mert nincs is), a legtöbben meg azt találták különösnek, hogy mit keres egy szerb hadihajó a Dunán, hadat üzentek? Nem. Nem üzentek hadat, az régebben volt és akkor is mi üzentünk, azt keresi, hogy a Duna nem csak a miénk, és mivel nemzetközi víziút, nem lehet lezárni a határainkon, ennyi erővel azt is kérdezhették volna, mit keresnek amerikai repülőgépek a légterünkben, illetve kérdik azt is, és nem lehet megmagyarázni, hogy az se a miénk csakis és kizárólag.

Hagyjuk is a hajóbalesetet, bármit ír róla az ember, kiterítik úgyis.

De akkor mit írjunk? Itt van ez a Csernobil-film, na ezt meg főleg nem, mindenki atomtudós és szakorvos egyszerre. Persze, hogy az amerikaiak robbantották fel, ki látott még olyant, hogy egy pocsékul karbantartott szovjet atomerőműben addig kísérletezgetnek, míg a gőznyomás szét nem veti a hűtést? Ja, mindenki, tehát elképzelhetetlen. Ezt is jobb hagyni, bármit ír az ember, mindenképpen bérenc lesz belőle.

Budapesti főpolgármester-választás? Isten mentsen meg tőle, ebben a városban kétmillió főpolgármester él rangrejtve, és mindegyik jobban ért ehhez a szakmához, mit aki épp műveli vagy művelni szeretné esetleg. Mondjuk az nem nagy kunszt, de az összes jelöltnél is jobban ért hozzá mindenki, különben pedig játszom a gondolattal, hogy elindítom a választáson a Spárga macskát, legalább annyira megfelelne, mit azok, akik eddig szóba jöttek. De nem indítom, egyfelől, mert én szeretem ezt a kövér kandúrt, másfelől, mert büntetett előéletű. Ugyanis az előbb leverte a kávét az éjjeliszekrényről, és most kicsuktam a szobából, büntetésben van, nem indulhat főpolgármester-jelöltnek.

Uniós parlamenti ügyek? Boldog Buddha, még az sem tudja, mit beszél róluk, aki Brüsszelben van és képviselő! Jó, az mondjuk nem hat az újdonság erejével, hogy egyes politikusaink időnként nem teljesen uraik szavaiknak és helyzetüknek, van ilyen, nem is az a dolguk, hogy tiszta fővel átlássák a körülményeket és felelős döntéseket hozzanak. Illetve bocs, de, az lenne. Azonban most is olyanokat beszélnek, hogy a Fidesz teljes jogú tagja a néppárti frakciónak, ami ugyan nincs így, de legalább a Szájer is megerősítette. Na, ehhez is tízmillióan értenek jobban, bár mondjuk ennél jobban érteni tényleg nem nagy mesterség. Csak az a baj, hogy a jobban értők sem volnának sokkal különbek EP-képviselőnek. Hagyjuk.

Akkor még mi van ma reggel? Volt a minap egy feltámadás, sokat levon a hírértékéből, hogy Észak-Koreában, ugyanis Kim Dzsongun mellett látták felbukkanni egy korábban kivégzett munkatársát, sőt, a nővére is életben van, pedig a rakétamester tegnap betiltotta a helyi tömegjátékokat is, mint rendezvényt, ugyanis a megnyitó munkamorálja, valamint irodalmi stílusa nem felelt meg a kívánalmaknak.

Megnyitónak.

Munkamorálja.

Na, ez sem lesz már még egyszer szürrealista, annyit mondok. De hogy támadott fel a szerencsétlen Kim Hjokcsol? Hát úgy, hogy nem sikerültek az észak-koreai-amerikai tárgyalások Hanoiban, konkrétan kicsit sem, és erről természetesen csakis ő tehetett, senki más. Észak-Koreában is mindenki jobban tud mindent, de az ottani rendszer sajátsága, hogy Kim Dzsongun a legokosabb, nála mindenki csak hülyébb lehet, szóval közölték volt, hogy emberünk tolmácskodása során elárulta Kim Dzsongun szándékait az imperialistáknak. Hogyne, hiszen maga a Vezér mondta el a szándékait a saját szájával. Ő maximum fordíthatta, habár azt sem nagyon értem, minek tolmács, ha Észak-Korea vezetője Nyugat-Európában végezte a tanulmányait és legalább olyan jól beszél angolul, mint az anyanyelvén. (A másik hasonló kérdésem tegnap az volt, hogy ugyancsak hasonló indokból minek tart Orbán Viktor angoltanárt? Pedig tart…)

No, de hát azért a tolmács, hogy szükség és igény esetén legyen kit kivégezni. Vannak ilyen élethelyzetek, a boldogult Lin Piao, Kína valamikori honvédelmi minisztere egyszerre zuhant le repülőgépével Belső-Mongóliában, mely balesetben életét vesztette, ugyanis felakasztották a repülőgépre, és azt az emberi szervezet nehezen viseli el, ugyanakkor a gyászesettel egy időben díszlakomán vett részt Mao Ce-tung elvtárs társaságában, és onnét távozván lőtték szét gépkocsiját rakétavetőkkel, mert a kínai nép szereti a tűzijátékot.

Ez egy nagyon szép, régi kínai szokás, szétlőni a vacsoravendég kocsiját, már a Szung-korból is akadnak róla feljegyzések. Na, de térjünk vissza a boldogult Kim Hjokcsolhoz, akit minden elhalálozása dacára egészen elevenen láttak, sőt, a diktátor húgát is látták élve, pedig április óta úgy tudtuk, hogy ő is felvette a néhai nevet. Hát van az úgy diktatúrákban, hogy a rémhírnek még az ellenkezője sem igaz, ugyanis a zsarnokságokban a valódi híreket a legjobban a saját sajtójuk elől titkolják, nehogy tévedésből megírjanak valamit – ezeket a haláleseteket sem a phenjani médiából ismerjük, hanem a dél-koreai Csoszun Ilbo című napilapból.

De erről sem érdemes írni, ugyanis egészen biztos, hogy akadna olyan okos ember, aki megmagyarázná, hogy Kim Dzsongun ugyan valóban kivégeztette az érintetteket, csak később mégis szüksége volt rájuk, tehát feltámasztotta őket. Más magyarázatot én sem tudnék adni a történtekre, az igaz.

És még miről nem írunk ma?

Nagyon sok mindenről, sőt, tulajdonképpen semmiről sem, mert mindenhez jobban ért valaki, vagyis mindenki.

Erről jut eszembe: tetszik tudni, miért nem lehet nemi életet élni a Nagykörúton?

Nem azért, mert a törvény tiltja, az még a kisebbik baj.

Hanem azért, mert mindenki megmondaná, hogyan tessék csinálni.

Szele Tamás