Gaál Péter: Maga csak tudja, Intim Pista

Rendkívül jó, erős, baráti szálak fűzik össze Németország és Magyarország hadseregét – emelte ki Benkő Tibor honvédelmi miniszter a német védelmi miniszterrel közösen tartott budapesti sajtótájékoztatón csütörtökön” – írja a mai Origo.

Lassan több, mint tíz plusz négy éve figyelem az orbánista kommunikációt, és nem győzöm csodálni. Hogy lehet ilyen finom tapintattal, ennyi ráérzéssel és mindenre kiterjedő, diszkrét figyelemmel fogalmazni? A magyar nyelv Arany Jánost megszégyenítő, mély és alapos ismeretéről most nem beszélek. Ez a tökéletes tapintat, pontos asszociáció, cizellált szóhasználat, a mindenkori összefüggések tökéletes ismeretével párosítva!

Tehát rendkívül jó, erős, baráti szálak. Sőt, hagyományos baráti szálak, de ezt a miniszter nem tette hozzá. Persze ez már nem az a Németország, nem az a német hadsereg, bár meg kell jegyeznünk, hogy Kaiser Wilhelm idejében se volt az, amivé később lett, aztán mégis… Jól tudja a kedves Olvasó azt is, hogy ma szó nincs védelmi képességekről, mert egyrészt ugye kizárólag barátok vesznek körül, oké, kivétel Ukrajna, de neki kisebb gondja is nagyobb nálunk. Szerbia viszont Lengyelországhoz hasonlóan betérni látszik a klubba, a többi meg velünk azonos katonai szövetség tagja, illetve semleges. Akár a régi szép időkben, ez se változott, de ne ízetlenkedjünk. Új idők új szelei fújnak, hogy honnét, analogikusan melyik emberi testrészből, ne firtassuk. Szél és kész.

Szellet.

Tehát a védelmi képességek erősen szekunder vagy inkább tercier jelentőségűek. Akkor mi a primer? Hát, khmmm, az… félve merem csak kimondani: az üzlet. Pár tucat (kurva drága) Leopárd harckocsival amúgy kitörölhetjük a fenekünket. Azzal a néhány még repképes, lassan nagyszülői korba forduló Gripennel dettó. Egyetlen mai anyahajó minimum a teljes magyar légierő hat-hétszeresét (!) hordozza. Viszont sokba kerülnek, kétségtelen tény. Az üzemeltetésük is sokba kerül. Nagyon sokba. Bár az már tulajdonképpen mindegy.

Hiszen úgyse tudnánk mire használni őket némi repkedésen/lövöldözésen kívül. A Leopárd terepen azért jobban mászik, mint a szintén nagypapakorú, lassan (másoknál) a hadrendből kivonuló Hummer, az is kétségtelen.

Nemhiába leopárd, ugye. Fán majd akkor lesz, ha kilőtték, darabokban.

Eszem ágában sincs itt boncolgatni, hogy ezekből a bizniszekből – a mai világ egyetlen nagy biznisz, egyfelől természetesen, ez a lényege, és nem adhat mást nekünk – kinek mennyi jut, mert hátha nem jut. Csilicsala bácsi emléke bennünk él. Arra viszont mérget vennék, hogy ha tévedek, nem tévedek nagyot. A kapitalizmus tőkéből lett, és profitot fial, más nem tud. A „védelmi szövetségek” (is) olyasmik, mint a Lehel téri hajónak álcázott piac. Piacok.

Jól elkanyarodtunk az örök német–magyar fegyverbarátságtól. Pedig az van, volt, lesz, ha még lesz értelme a „német” és „magyar” szónak a multinacionális vállalatok mellett. Megjósolom: nem lesz, de használni azért fogják, és rengetegen nyelik majd, mint kacsa a nokedlit, csak egy megfelelő vátesz mondja.

Roszatom jó atom, tudják. Minap láttam egy fényképen, egy kormánypárti agg kezében tartott táblára volt felírva.

Na, tschüß, Kameraden.