Gaál Péter: Erdő mellett nem jó lakni (Dull a harc)

Kérem, forr a vérem. Micsoda cicik, és nem is olyan picik, vágná rá az Olvasó, de most sajnos kellemetlenebb dolgokról esik majd szó. Vagy kellemesebbekről, olvasója válogatja.

Ahogy anno a krisztinavárosi Havas Boldogasszony-plébániatemplom egykori, nem kifejezetten rendszerszemléletű plébánosa mondta a nyolcvanas évek elején („vannak, akik elhívásból járnak oda, vannak, akik hivatásból”), vannak elhivatott, és vannak hivatásos olvasók is. Mindenféle olvasók vannak, mindenféle nézetekkel és késztetésekkel.

Mármost van nekem egy gyanúm, hogy nagyon kell vigyáznom, miket írok ma, és hogyan, bár erre is akad a tarsolyban egy vezérfonalam. Szintén a nyolcvanas évek elején majdnem egy évig együtt laktam egy matematikus egyetemi hallgató lánnyal, egyébként ő is hívő katolikus volt, de ez most mellékes. Nem tanult külön, neki elég volt, ha az órákon, kötögetés közben odafigyelt. Kivéve a dialektikus materializmus elnevezésű tantárgyat (és ezzel nem azt szeretném sugallni, hogy a dialektika egy az egyben marhaság, sőt, csak azt, hogy bizonyos premisszákból kiindulva lehet úgy is tanítani). Ennek az anyagát még haza is hozta. Órákon át ült fölötte, egyre kétségbeesettebben, mígnem egyszer a homlokára csapott: megvan. Nem boncolgatok én többé semmit. Ahol ellentmondás van, nem azt mondom majd a vizsgán, hogy itt ellentmondás van, hanem azt, hogy „ebből következik”. Akkora ötöst kapott, mint egy ház. Nos, nekem is csak az ellenkezőjét… nemnem, csapda, nem ezt fogom írni, dehogy, távol legyen.

Brutus derék, becsületes férfiú.

Nos, itt van nekünk az Index derék kuratóriumi elnöke, itt van nekünk a teljes szabványvezérelt kormánysajtó és itt van nekünk az Index mára „volt” gárdája, gárdájának jelentős része, itt van a Csahos Fenevad, Gyurcsány, aki soha nem hagyja excrementum nélkül kedves fideszes kollégáját, kérdés persze, hogy az az excrementum kitől származik, de szerencsére mindig rá lehet fogni.

És néha talán tényleg ő szarta.

Erdő mellett nem jó lakni, mert sok fát kell hasogatni, hasogatnak is szorgosan, a szokásos keddi sétautam mentén már a Vérmezőre is átterjedt a Várból, persze a Várról sem feledkeznek el egyetlen pillanatra sem. Az ellenzéki sajtóerdő viszont már csak ligetecske, mit ligetecske, facsoport, amiből fa lesz, aztán irtás, aztán szikes mező. Még azért akad kis irtani való, gondolok itt… ó, ki tudja, mire gondolok. Mikre.

Rá fogok térni a reggeli kávé helyett a nekem rendelt orbáni (habonyi, rogáni) gondolatok olvasására. Mi pénzt meg fogok takarítani! Ma például ezzel kezdtem a napot: „Nagyon súlyos dolgokat közölt az Index kirúgott főszerkesztőjéről, Dull Szabolcsról egy zárt internetes fórumon Bodolai László, a lapot tulajdonló alapítvány kuratóriumának elnöke. Bodolai szerint Dull üzleti titkokat szivárogtatott ki a konkurenciának, amiért Németországban szíjon vezették volna el a rendőrök, majd vezető baloldali politikusokkal egyeztetve szándékosan szétrobbantotta az Indexet.” (Origo) „A konkurencia röhög a markában”’, folytatta (sic!!) Brutus, dehogy, Bodolai (Brutusnak egyébként tényleg voltak érdemei, a kortársak, pláne az egykori politikustársak szemében Caesar távolról se volt az a makulátlan, önzetlen, intrikamentes államférfi, akit ész nélkül istenné kellett avatni a halála után, különösen, hogy erre már ő maga is tett bizonyos célzásokat még életében, gondolok itt például a Venustól eredeztetett családfájára). Ott, bizony ott. Hol röhöghetne másutt.

Más kérdés, hogy kinek a markában.

De már az Index vesszőfutása előtt-mellett meg kellett tudnom, hogy Pikó szervezte rá az ellene tartott tüntetésre a saját provokátorait, hogy az áltüntetés látszatát keltse. Hát kérem, épp véletlenül arra jártam. Minimum négy rendőr csapatszállítót láttam ott, és három tüntetőt, jó, négyet, s ha közöttük még ott voltak ráadásul Pikó emberei is… Minek a csapatszállító ekkora „tüntetésre”, kérdezhetik Önök, minek, minek, hát ki tudja, ki jön MÉG oda, és honnét? Melyik akolból, akarom mondani.

És most itt van nekem egy újabb talány.

Kívülről – ellenzéki szemmel – az egész logikus, még csak a lónak se kell kidugnia hozzá valamelyik lábacskáját, hogy fokozzam a képzavart, régóta ott van a csizma az asztalon. Folyik a bedarálás. Önmaguk ellen folyik, de ezt ők még nem tudják. Ha egy vízzel teli kuktafazékon bedugaszoljuk a gőzkieresztőt, majd felcsavarjuk alatta a lángot… Az ellenfórumokat nem azért kell(ene) hagyni, mert a szabadkőműves-libernyák propaganda ezt követeli, hanem azért, mert ez a gőzcsap. Abszolút kormányszempontból írtam, nem annak ellenében.
Akkor mi a logikus?

A hiba.

A hibás rendszer kikényszerítette hibás konzekvenciák sorozata. Ezek nem a rendszerlogika szerint hibásak, hanem az egész rendszer hibás. Be kell aprítani mindent, ami nem mi vagyunk. Minden hangot, minden betűt. Még a hitet is, természetesen a másféle hitet, ne somolyogjanak, volt erre is példa a történelemben, egy hasonló konzekvenciák irányította, végigvitt abszolutisztikus rendszerben. Enver Hodzsa Albániájában. De az régen volt! Régen. A mai Türkmenisztán, Irán, Észak-Korea viszont nincs régen. És ezen az úton haladunk mi is, hétmérföldes csizmával.
A kritika nem feltétlenül az ördögtől való, sőt. Létezik persze építő és romboló kritika is, de ez itt ebben az esetben csak pszichológiai probléma, azaz a megkritizált feldolgozásának a kérdése, egyéni szociális. Most en bloc a kritikáról beszélünk. Ami olyan, amilyen, tudniillik…

Gőzcsap.

És egyben jelzőműszer, hogy valami nincs rendben. Ha társdalomról beszélünk, teljesen irreleváns, hogy mi nincs rendben. Itt nincsenek abszolút igazságok, csak vélemények. Ezek a vélemények pedig előbb-utóbb összeadódnak, és lesz nagy kalamajka. Ha akarjuk, ha nem. Nem segít rajta, hogy gyurcsányista belháborúnak tüntetnek fel valamit, vagy egyéb módon próbálják kimosni a kimoshatatlant. Elég egyetlen kérdés, amit már a rómaiak is feltettek ilyenkor: cui prodest? Kinek áll érdekében? Aktualizálva: ki vélheti úgy, hogy ez áll az érdekében?

Hogy Dull Szabolcs mit csinált, vagy mit nem, egyrészt ő tudja, másrészt úgy lehet kiforgatni, ahogy akarják. Tálalás kérdése, és ezen a tálon már sok minden megfordult. Aztán jöhet a kártérítés, meg az öt másodpercig látható, éjjel fél háromra időzített helyesbítés. Na bumm, majd kifizeti valaki. Önök, én, mindenki, az is, aki örömmel, mert nem a magáéból, az is, aki örömmel, mert örül neki, és az is, aki öröm nélkül. A többi könyvelés kérdése.

Elég óvatos voltam, kedves Olvasó? Ugye? Ugye? Brutus derék, becses, nem győzöm eleget hangsúlyozni. Meg vagyok róla győződve. Nem gúny, félre ne értsék. Csak hát.

Jó étel a rák meg a hal,
bolond, aki bújába hal.
Harcsa, csuka, kárász, ponty, kecsege,
aki búsul, annak nincsen esze.

Legfeljebb becsülete, de annak ma nincs nagy értéke.

 
A Zóna független sajtótermék, kérjük, támogassa működésünket – együtt fenn tudjuk tartani a független magyar sajtó maradékait is. Önök nélkül nem sikerülhet. Ha fontosnak találja ezt, Patreon-oldalunkat itt találja. Minden támogatást köszönünk!