Buszmegálló, huszárosan

Kérem, vannak halhatatlan történetek, melyek legendákká nemesednek majd a nép ajkán, és tengerihántáskor meg operációs rendszer-frissítéskor mesélgetik eljövendő korokban a tágra nyílt szemű aprónépnek, míg az ifjak vígan danásznak a ledlámpa mellett. Ilyen a szombathelyi kóbor buszmegálló meséje – de hogy még folytatódni fog, az bizonyos is.

Mint arról már korábban beszámoltunk volt, „ismeretlen civilek” (Szombathelyen a városi Fidelitast sejtik emögött, de bizonyítani nem tudják) a múlt hét folyamán egy éjszaka előbb életveszélyessé tették, majd lerombolták és egy közeli kölcsönző épülete mögé hurcolták a Magyar Kétfarkú Kutyapárt által kihelyezett autóbuszmegállót, melynek a puszta létét már korábban kifogásolta bizonyos Sátory Károly önkormányzati képviselő. Ez úgy folytatódott, hogy Sátory úr külön írásban köszönte meg honlapján az „ismeretlenek” által tett szívességet, mely aztán olyan ellenvélemény-özönt váltott ki, hogy kénytelen volt letörölni Facebook-oldaláról a köszönetet, azonban a saját honlapján megleltük. Íme:

Eltűnt az engedélyek nélkül felállított buszváró

Vélhetően lelkes civilek szüntették meg a törvénytelenséget….

A fa váró egyébként nem véletlenül nem rendelkezett semmiféle hivatalos engedéllyel. Szakemberek állítása szerint gyenge volt a szerkezete, nem volt biztonságosan rögzítve, mely azt jelenti, hogy egy nagyobb vihar a helyéből is kiemelhette volna. Számomra hihetetlen, hogy egy balesetveszélyes, engedélyek nélkül épült szerkezetet az ellenzékből „új többséggé alakult” frakció szavazatával próbált legalizálni. Úgy gondolták, hogy balesetveszély ide vagy oda, a 10. választókerületben élők számára jó lesz ez is, csak azért, hogy a másikat máshová szabadon felhasználhassák.

HÁT NEM JÓ!!!

Bárki tette, köszönjük!”

Vélhetően lelkes, vélhetően civilek, kérem. De „bárkik”, mert ha Sátory mester nevesíti őket, még kiderül, hogy az ő keze is benne volt az eltüntetésben. No, de a Magyar Kétfarkú Kutyapárt passzivistái résen voltak, és már másnap visszaállították a megállót, amit azóta sem bontott el senki, remélem, ennyi idő alatt már meg is gyökerezett, hogy csak kivágni lehessen. Közben Sátory képviselő elküldte kicsit pihenni a Facebook-oldalát, majd alaposan kitakarítva tette vissza, most már nincs azon semmiféle buszmegálló. Azonban más fórumon elengedett egy olyan nyilatkozatot, hogy ellene kélő népharag ide vagy oda, a történtek után sem mond le, és szerinte a baloldali többség azt akarja elérni, hogy maradjon csendben, és tűrje el, hogy „kulipintyókat” építsenek a körzetében.

Akkor itt álljunk meg egy szóra. Neki konkrétan az MKKP-val van baja, azonban a Kutyapártnak semmi köze se baloldalhoz, se jobboldalhoz, se centrumhoz, a Kutyapárt nem szabványos, nem tartozik egyetlen nagy politikai szekértáborba sem. Még akkor sem, ha Sátory úr oda akarja látni őket: képzelje, uram, van világ a skatulyákon kívül is.

Nos, erre a nyilatkozatra válaszul hívta meg őt Viszlay Zoltán Fülöpné Pavelkovits Petra Lívia az MKKP részéről – buszmegállót építeni. Lássuk, hogyan szólt hozzá? 

Ezúton szeretném meginvitálni Sátory Károly képviselő urat következő buszmegálló-építő workshopunkra, hogy megtapasztalja, mennyi munkába is telik egy ilyen „kulipintyó” felépìtése. Biztos jót fog tenni a sok huszárruhás lovagolgatás mellett egy kis fizikai munka, hisz tudja: ép test, ép lélek. Ezenkívül szeretném felhívni a figyelmét a Kresz park állapotára. Sàtory úr elmondása szerint ő mindig is a körzetben (10. körzet) élők érdekeit képviselte. Kérdem én erre, hogy a kisgyerekek nem számítanak ebbe bele? Vagy Ön szerint teljesen oké, hogy évtizedek óta rohad Szombathely legszebb parkja és az is, hogy a négy éve leégett kaszinó még mindig ott ácsingózik bármiféle körbekerítés nélkül, a gyerekek, kamaszok pedig a tetején mászkálnak? Elvégre ez is az Ön körzetébe tartozik, nemde? Értem én, hogy minden választási kampány előtt be kell lobogtatni a felújítás hírét, de könyörgöm, így öt év után történjen is valami. Ugyanis míg gyermekkoromban annyira imádtam a Kresz parkot, most kisgyermekes anyaként kb. a saját fiamat sem engedem bemenni, annyira szemetes és lepukkant. És még egy utolsó kérdést engedjen meg. Árulja el kérem, hogy is van az, hogy Ön legalább öt éve képviselő a körzetben, de mindeddig nem jutott eszébe beszerezni egy fránya buszmegállót ahhoz a fránya parkhoz a körzetében élőknek? Tudja arra a helyre, ahova mi építettünk egyet jóindulatból, maga pedig gratulált azoknak a vandáloknak, akik az éj közepén lebontották. Előre is köszönöm válaszait, melyeket remélem egy jó doboz hideg sör mellett tudunk megvitatni.”

Igen, abban azért van valami, hogy egy önkormányzati képviselő adott esetben foglalkozhatna a tulajdon körzetével és annak bajaival is, ahelyett, hogy képzelt balliberális világösszeesküvésekkel harcol, mint látom, lóháton.

Lóháton?

Lóháton bizony.

Huszárosan: a képviselő új Facebook-oldalán csak egy fotó van, ami őt nem lovon ábrázolja, az is a választási szórólapján mutatja nemes arcélét. De különben mindig lovagol.

Hát szép is az, de akkor kezdek rájönni, mi itt a baj.

Ennek a képviselőnek – és a hozzá hasonlóknak – a világképe a János vitézből származik. Ahol Kukorica Jancsinak az egyetlen esélye a kitörésre, ha huszárnak, katonának áll, feltétel nélkül engedelmeskedik a parancsnak, elhiszi, ha azt mondják neki, hogy Franciaország és India határos, hogy Taljánföldön örök a zúzmara és hogy van még kék tó, tiszta tó, melyből az élet vize árad. Aki vele szembekerül, az csak török lehet vagy óriás, netán haramia, legvégső esetben gonosz mostoha. Ő pedig, mint főhős (mindenki a saját főhőse, persze) kizárólag a Jó szerepét játszhatja, hát nem értjük?

Nem, nem értjük, ugyanis minket nem ő képzel, ez a mese nem csak őróla szól.

Ő meg a másik oldal meséjét, a realitást nem érti: hiszen a János vitézben nincs se kétfarkú kutya, se buszmegálló, se népakarat: csak mindenféle vitézek, királyok, szüzek meg csodalények.

Sátory úr, van egy rossz hírem.

Ez a mese nem Tündérországban fog véget érni.

És nem mese.

Más baj nincs.

De ezt nem ártana tudomásul vennie.

Szele Tamás