Gaál Péter: Kényszer

kényszeresség

Fóbia, mondta – még mindig ő – Zoli barátom. Nem fóbia, hanem kényszeresség, mondom most én. A kényszerességet kényszerességgel lehet kompenzálni. Nem legyőzni, jegyezzék meg, hanem kompenzálni. Nem egy másfajta kényszerrel, hanem a kényszer elleni kényszerrel.

“Gaál Péter: Kényszer” bővebben

Gaál Péter: Az a szeginember

szeginember

Karinthy Móricz-paródiájában asszony, de szeginember vízzel főz, vagyis azzal, ami van neki, most meg ember van. Ráadásul – a “kegyelmes paraszt”, Rózsa Sándor “rádásnak” mondaná – nem is én vagyok – te állat vagy, Vili, állat -, és hogy ki, titok fogja övezni, kívánság szerint. Hiszen ne bántsam már azt a szeginembert, elég neki ő maga, kérték.

“Gaál Péter: Az a szeginember” bővebben

Gaál Péter: Csupa csalatás – 1. (a mártírium)

(Na hiszen.) Az első kísértés szívtájék felől – szegény megboldogult Csengey Dénes akkor még nem tudta, mibe keveredik bele. Meg is állt a szíve harmincnyolc évesen, hála Istennek, sóhajtottak fel sokan, ugyanazok, akiknek kubai megfelelője Che Guevara, egykori szovjet megfelelője Majakovszkij, később Viszockij halálakor ugyanígy sóhajtott fel.

“Gaál Péter: Csupa csalatás – 1. (a mártírium)” bővebben